Az „advent” szó azt jelenti: „eljövetel”. Advent a karácsonyt megelőző 24 nap. Advent négy vasárnapból áll, az első vasárnappal kezdődik az egész karácsonyi ünnepkör.
Ebben a hosszú, sötét időszakban várjuk a fény elérkezését. Felrakjuk a fényfüzéreket a házba és a kertbe, sül a mézeskalács, a levegőben fahéj és szegfűszeg illata terjeng.
Mi sose veszünk kész koszorút, hanem magunk csináljuk. Anya elővette a szalmából készült koszorúalapot, Apa pedig lemetszett néhány különböző örökzöldágat; nemcsak fenyőt, hanem tiszafát, puszpángot meg fagyalt is, hogy változatosak legyenek a színek és a formák.
Nálunk nem három lila és egy rózsaszínű gyertya (hit, remény, öröm, szeretet) kerül rá, hanem a testvérem találja ki, hogy milyen színű legyen a négy gyertya. Idén ezüstöt választott. Díszíteni nagyon szeretek; szalagokkal, apró dekorációkkal teszem egyedivé a koszorút. A négy adventi vasárnapon mindig másvalaki gyújtja meg a soron következő gyertyát.
A legelső adventi koszorú majdnem kétszáz évvel ezelőtt egy szekérkerékből készült, és nem is négy, hanem huszonnégy gyertya állt rajta. Vasárnapokra fehérek, a többi napokra pirosak. A gyertyák egyre nagyobb száma jelképezi a bennünk egyre növekvő fényt.
A koszorún lévő fagyöngy elűzi a boszorkányokat, a toboz a feltámadást jelképezi, a magyal Krisztus töviskoszorúját, a piros bogyók pedig az ő vérét.
Nem szeretem a boltokban kapható adventi naptárat. Az ablakokat sorra kinyitogatni még érdekes, de nekem nem ízlik a csokoládéja, ráadásul mindig lepotyognak alulra, így elvész a varázslat.
Régebben a szüleim batyukat akasztottak fel egy hosszú zsinórra, de Nagymama néhány éve varrt textilből egy tárolót, amin annyi zseb van, ahány napból áll az adventi időszak. Ezt ilyenkor kirakjuk a nappaliba. Nagypapa vesz egy csomó különböző édességet, és ezeket összevissza eldugdossa a zsebekbe. Remélem, idén is lesz krémdrazsé meg tejkaramell; a testvérem pedig a minicsokiknak örül a legjobban. Az adventi időszakban reggelente rohanunk, hogy ki ér hamarabb ehhez a különleges naptárhoz. Szerintem ezt az egészet azért találták ki a szüleink, hogy a sötétebb és hidegebb időszakban is tudjanak minket valahogyan arra ösztönözni, hogy kimásszunk az ágyból. Az adventi naptár szokása egyébként majdnem 125 éves. Adventi naptárt lehet gyufásskatulyákból vagy akár zoknikból is készíteni.
Karácsony előtt, húsvéthoz hasonlóan, szokás hosszabb böjtöt tartani. A vallásos emberek ilyenkor nem esznek húst, és tartózkodnak a mértéktelen étkezéstől. Régebben szerdán és pénteken teljes böjtöt tartottak, szombaton pedig csak a hústól tartózkodtak. Valaki ebben az időszakban mindennap korán kel fel, hogy részt vegyen a hajnali misén, amit roráténak hívnak. Advent idején tilos volt mulatozni, énekelni, táncolni, hangoskodni, lakodalmat tartani. Ehelyett jellemző volt a csend, az elmélkedés és imádkozás.
Népszokás volt adventkor a szentcsalád-járás. Az emberek Máriát, Józsefet és Jézuskát ábrázoló képet vittek magukkal, minden este más-más családhoz. Ez a betlehemi szálláskeresést jelképezi.
Az adventi időszak András-nappal (november 30.) kezdődik, benne van Borbála-nap (december 4.), Miklós-nap (december 6.) és Luca-nap (december 13.) is. Ekkor kezdenek el gyakorolni a betlehemesek, idén én is részt veszek benne. Én leszek a vicces pásztor, az Öreg.
Az iskolánkban van egy nagyon szép adventi szokás, az adventi spirál. A tanáraink a földre fenyőágakat helyeznek, méghozzá spirál alakban. Középre egy mécsest tesznek, és meggyújtják. Mi egyesével végighaladunk ezen a spirálon, kezünkben egy mécsessel. A középen lévőről meggyújtjuk a miénket, és azt kifelé haladva letesszük valamelyik fenyőágra. Mire az egész osztály végigmegy a spirálon, beragyogja a fény.
Szerző: Tóth Réka
