– Biztosan egy fiú rejtette ide a habcsókokat – suttogtak össze a lányok a szobatársuk, Camille háta mögött.
– És ha igen? Attól még finom lehet – jelentette ki dühösen a francia lány barátnője, Orsi.
– Most mit vagy úgy oda? Még egy kicsit pletykálni sem lehet? – szállt vitába Orsival Kinga.
– Azt csinálsz, amit akarsz! Én viszont idehívom P. T. Holmest – felelte Orsi, és kiment a szobából.
Kinga sértődötten nézett a barátnői felé, majd elmentek ők is a délutáni programra. Camille ott ült az ágya szélén, és a doboznyi habcsókot nézegette. A kedvenc édessége a meringue [möreng = habcsók] volt. A nagymamája nagyon sokszor csinált neki ilyet. Titkos francia recept alapján készítette el. Bár ennek nem volt tökéletes az íze, de azért felidézte a lány otthonát, és némileg csillapította a honvágyát.
A harmadik meringue elfogyasztására készült Camille, amikor újra kinyílt a szoba ajtaja. Orsi lépett be rajta P. T. Holmes, a nagy nyomozó kíséretében.
– Magam sem értem, hogy ki tehette ide az édességet – kezdett bele a történetébe Camille.
– Meséltél bárkinek is az otthonodról? – faggatta Holmes.
– Persze, szinte mindenkinek a tánctáboros csapatban. Nagyon sokat kérdeztek mindenféléről.
– Van esetleg fiú, aki érdeklődik irántad? – tette fel kicsit zavart hangon a kérdést Holmes.
– Nem tudok róla – pirult el Camille.
– Hogy is nevezik mostanában? – gondolkodott el a nyomozó.
– Crush – szólt közbe Orsi.
– Igen. Erre gondoltam – bólintott Holmes.
– Maga szerint is egy fiú volt? – vette át a kérdezgetést Orsi.
– Nem vagyok benne biztos. Akkor lenne mellé egy üzenet vagy egy szál virág – morfondírozott tovább a nyomozó.
– Hogyan deríthetjük ki? – kérdezte Camille.
– Van egy tervem – felelte Holmes, és a két lánynak elmagyarázta, hogy a nap hátralévő részében mit tegyenek a nyomozás sikeressége érdekében.
A megbeszélés után a lányok távoztak. Holmes még maradt egy darabig. Körbenézett a szobában, hátha talál valami nyomot. Keresgélés közben lépteket hallott, ezért jobbnak látta elrejtőzni. Az egyik ágy alá préselte be magát, de alig fért el a kalapja miatt. Az ágy rejtekében levette a kalapját, hogy jobban lássa a belépő idegent.
Az ajtó valóban kinyílt. A szandál alapján egy lány jött be. Amennyire Holmes meg tudta figyelni, egészen Camille ágyáig ment, és ott matatott valamit. Mikor újra üres lett a szoba, Holmes kimászott az ágy alól, és a francia lány helyéhez szaladt. Nem lepődött meg, amikor újabb doboz meringue-et talált az ágyon. Üzenet persze ehhez sem volt.
Elment, hogy megkeresse Camille-t. Amikor azonban jobban megnézte a lányt, a teljes értetlenség hangján kérdezte:
– Miért, Camille?
A lány lehajtott fejjel válaszolt:
– Az első nap még nagyon érdekes voltam mindenkinek, de aztán már egyre kevésbé foglalkoztak velem. Gondoltam, egy ilyen üggyel felhívhatom magamra a figyelmet úgy, hogy közben nem bántok meg vele senkit.
Holmes bólintott, majd a zsebébe nyúlt. Két nyalókát vett elő. Az egyiket megtartotta, a másikat átnyújtotta Camille-nak.
– Sajnálom – mondta a lány, miközben elvette a nyalókát.
Holmes miközben elindult kifelé, megfordult, és csak ennyit mondott:
– Nem kell, hogy mindig észrevegyenek ott, ahol vagy, mégis hiányozni fogsz, amikor elmész.
Kovács Dalma