A lányok fel-alá rohangáltak a szobában és össze-vissza sugdolóztak:

– Szerinted ki csinálhatta? – kérdezte Nelli Anditól.

– Talán egy fiú? – szólt bele a beszélgetésbe Anita.

– A lányok is tudnak klassz dolgokat csinálni – válaszolt kicsit sértődötten Andi.

– Persze, de Zora mégiscsak egy női humanoid robot – magyarázta Anita.

– Hát éppen ez az! Egy robot! – szólt bele a beszélgetésbe Nelli, aki látszólag Andi pártján állt.

– Van egy ötletem! Hívjuk ide P. T. Holmest! – javasolta Anita.

– Kit? – kérdezték a többiek egyszerre.

– P.T. Holmes a PEOPLE TEAM-táborok történetének leghíresebb nyomozója. Minden rejtélyt megold. Talán ebben is tud nekünk segíteni.

A lányok csapatostul mentek a nyomozóért, mert egyikük sem akart lemaradni semmiről.

Holmes a teniszpálya mellett sétálgatott éppen, amikor a lányok rátaláltak. Egy Agatha Christie-könyvet olvasott. Ballonkabátjában és kalapjában nem lehetett látni az arcát.

– Nincs melege? – kérdezte kertelés nélkül Anita.

– Egy jó nyomozót sohasem nyomnak el az ilyesfajta külső tényezők. Hideg vagy meleg? Teljesen mindegy. A lényeg az ügy!

– Hoztunk magának egy ügyet, Holmes! – folytatta Andi.

– Halljam!

– Zora egy női humanoid robot, akit a 3D konstruktőrök táborának egyik vendége hozott magával. Ma reggelre Zorának valaki ajándékot készített – mesélte Nelli.

– Mi volt az ajándék? – érdeklődött a nyomozó.

– Egy nagyon szép, szinte már művészi festmény Zoráról 3D technikával készítve – vette magához megint a szót Anita.

– Láthatnám a képet és a robotot? – kérdezte Holmes.

– Hát persze! Mind a kettő a társalgóban van – jelentette ki Anita, és már húzta is magával a nyomozót a főépület irányába.

A társalgóba hatalmas hangzavarral érkeztek meg a 3D konstruktőr táboros lányok. A fiúk és Zora benn voltak Béla bácsival együtt. Ő hozta magával a robotot.

Anita bemutatta Holmest Béla bácsinak. A két okostojás hamar egymásra talált, és hosszas beszélgetésbe kezdtek. Amikor már az űrutazás területére tévedtek, Anita megköszörülte a torkát:

– Uraim, esetleg foglalkozhatnánk az üggyel?

– Igen-igen. Ritkán van alkalmam ilyen elmés beszélgetésre – felelte Holmes, majd rátért a nyomozásra.

Körbejárta a társalgót. Megvizsgálta a robotot és az ajándékot is. A fiúkat és a lányokat sorban, egymás után kihallgatta. Bőszen jegyzetelt a noteszébe, és a nyalókáját is elővette. Közben idegesen köhécselt és pufogott.

Aztán a hirtelen felismeréstől felindulva megkérdezte Béla bácsit:

– Mit reagált Zora az ajándékra?

Béla bácsi elgondolkozott:

– Igazából fogalmam sincs. Nem is foglalkoztam ezzel a kérdéssel.

– Bele tudunk nézni Zora memóriájába? – faggatta tovább a nyomozó.

– Talán, bár nincs meg minden eszközöm hozzá. Egy próbát tehetek.

– Ha lenne kedves – kérte a nyomozó.

Béla bácsi elővette Zora kezelőjét, és pötyögött rajta valamit. Hamarosan megjelent a képernyőn a történet.

– A tettes, úgy tűnik, megvan – jelentette ki Holmes.

A szoba minden tekintete Kristóf és Szilvi felé fordult. Mindenki a magyarázatot várta. Kristóf előlépett, és színt vallott:

– Nagyon szeretem a robotos filmeket. Apával már szinte az összeset láttuk. Több történet is foglalkozott a robotok érzelmeivel. Szilvivel kitaláltuk ezt a kísérletet, hogy lássuk, hogyan fog Zora reagálni az ajándékra.

Béla bácsi odalépett, és kedvesen válaszolt:

– A mi technológiánk még nem tart ott, hogy egy robot képes legyen érzelmi szinten reagálni. Kedves kísérlet volt. Máskor nyugodtan dobjátok be az ötletet, és akkor közösen is kutathatunk a kérdésben.

A gyerekek megígérték, hogy így lesz.

Béla bácsi még szeretett volna Holmesszal társalogni, de a nyomozó addigra már eltűnt.

Kovács Dalma