A tábor kedvence: Mittens
Interjú
PEOPLE TEAM tábor gyerekszemmel

Mai cikkünkben Zsófi, visszatérő táborozónk mesél tavalyi PEOPLE TEAM-élményeiről. Zsófi szilárdan állítja: a tábor állandó jókedvének garanciája nem más volt, mint Mittens, az édes kismacska.

Kis korom óta imádom a cicákat, van nekünk is egy otthon, akinek Cirmi a neve. Mikor először voltam a PT-ben, két éve, szomorú is voltam, hogy el kell válnom tőle egy egész hétre. Ezért örültem annyira tavaly, amikor szinte a semmiből felbukkant a tábor életében Mittens.

Lényegében attól a pillanattól kezdve, hogy betette a lábát a táborba, mindenki szívét elbűvölte. Istenem, még ma is teljesen elolvadok, ha eszembe jut, mikor egy pillangót üldözött végig a táborozók között!

Senki nem tudta igazából, hogyan került hozzánk. A mókusok szerint elcsatangolhatott az anyukájától. És mivel nem találtuk meg a családját, hiába is kerestük a campuson, úgy éreztük, nekünk kell gondoskodnunk róla. Így lett Mittens cica új családja a PEOPLE TEAM!

A nevét amúgy Sarah-tól kapta. Sarah Angliából érkezett – ő tartotta tavaly az angoltábort –, és náluk így hívják a szőrmekesztyűket. A kis Mittens pedig olyan bolyhos volt, hogy a név teljesen ráillett a kis szőrmókra.

Nemcsak vigyáztunk rá, hanem fejleszteni is próbáltuk az apróságot. Többen csináltunk neki egy akadálypályát, amelynek a célmezőnyébe egy kis nassolnivalót raktunk neki. Mittens úgy mászott át a karikákon és az akadályként odarakott köveken, hogy alig akartunk hinni a szemünknek.

De Mittens hihetetlen érzékenysége volt az, ami igazán imádnivalóvá tette őt. Mikor valamelyik táborozót elkapta a honvágy, Mittens egyből észrevette, hogy valami nem stimmel. Ilyenkor dorombolni kezdett a szomorkodónak. Egy ilyen cukiság jelenlétében pedig ki ne felejtené el, mi bántja a szívét? Ha rosszul éreztem magam, engem is mindig felvidított, ha megtaláltam valami hűvös helyre bújva – meg gyakran valamelyik táborozó ölében –, és kicsit megszeretgethettem. Ilyenkor Cirmi is eszembe jutott mindig, de Mittens ott volt, hogy tompítsa kicsit a hiányát.

A tábori napjaink végét is általában Mittens cica jelezte. Ahogy lement a nap, és mi a programoktól és a bulizástól kifáradtan ücsörögtünk, mindig odajött közénk, ahol egy elégedett sóhajjal gömbölyödhetett össze. Innen éreztük, hogy lassan mi is aludni indulhatunk.

Lejegyezte: Bárt Roland 


AJÁNLOTT

Mindig van kire számítanom

Interjú
Tudod, milyen egy tábori doki? Luca orvostanhallgató, akivel nyaranta a PEOPLE TEAM kecskeméti gyerekfesztiválján találkozhatsz. Miért fontos a…

Friss