Mai cikkünkben Tomit szólaltattuk meg, aki arról beszélt nekünk, miért keltette fel az érdeklődését a PEOPLE TEAM új mesterségesintelligencia-tábora.
Én az AI-ról, magyarul MI-ről igazából egy évvel ezelőttig szerintem nem is hallottam. Oké, a Terminátor-szerű posztapokaliptikus sci-fikben előjött azért valamennyire – még ha nem is túl bizalomgerjesztően –, de fogalmam sem volt arról, hogy ezzel a valóságban is foglalkoznak, hogy egyáltalán létre lehet hozni ilyet ténylegesen.
Pedig, mint számomra kiderült, az MI-t már korábban – a ChatGPT berobbanása előtt – is csomó területen használták, például az egészségügyben vagy a hivatali dolgokban. Szóval, mint az kiderülhetett, én is azok közé tartozom, akiket a ChatGPT ébresztett rá ennek a technológiának egyáltalán a létezésére.
Emlékszem, mikor először hallottunk erről a haverokkal, tökre nem vettük komolyan az egészet. Nem is nagyon foglalkoztunk volna a dologgal, már ha az nem számít annak, hogy matekóra közben a pad alatt szórakoztunk vele – teljesen lehetetlen kérdéseket tettünk fel neki, például, hogy miért ilyen rohadt unalmas az óra, vagy hogy miért muszáj rajzórára járnunk. Magyarul még elég esetlen is volt a cucc, de Gábor haverom jó angolos, ő tett fel neki angolul is kérdéseket, azokra durván jól válaszolt.
Ekkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy jóval több ez, mint játék. Engem például eléggé érdekelnek a számítógépek, így elkezdtem informatikai cuccokat kérdezni tőle, például azt, hogy mitől jobb egy SSD egy HDD-től, vagy hogy melyik videokártya a legjobb az adott árkategóriában, és mindegyikre tök jól érthető, részletes választ adott. Kicsit olyan volt, mintha a Google-t használnám, ami kidob nekem x ezer cikket, csak ezeket nem kell nekem egyenként végigolvasnom, hanem az AI összefoglalja belőlük, amit meg akarok tudni. Nagyon menő! Ráadásul mivel engem, ahogy mondtam, érdekelnek a technológiai újítások, meg úgy általában az IT-cuccok, tökre lenyűgözött, hogy valakik képesek voltak ilyen fejlett szoftvert programozni. Az jutott eszembe, hogy ezt én is nagyon megtanulnám.
Pár hete rá is kerestem arra, nincs-e valami nyári tábor ezzel kapcsolatban – a sulis informatikatanárunkban nem bízom, szerintem még a Windows Vistáról sem hallott –, de nem volt túl sok reményem, hiszen ez egy olyan technológia, ami Magyarországon csak most kezd elterjedni.
Le is hidaltam rendesen, mikor egyszer a jó öreg Google feldobta a PT táborát. Egyből szóltam is anyáméknak, hogy hahó. Kivételesen örültek valaminek, amit csinálok, hiszen láthatták, hogy ez a téma nem puszta bulikázás, hanem olyan valami, amivel a jövőmet is építem. A jövőmet, és csak hogy tisztázzuk: nem lázadásra kész robothadsereget.
Lejegyezte: Bárt Roland