Teljes gőzzel közeledik a tanév vége, amikor végre nem kell felelések, dolgozatírások miatt izgulni. Ezek a napok már lazábban telnek, hiszen a jegyeket is lezárták, új tananyagba sem kell belekezdeni. Arról faggatok pár felsős általános iskolást, hogy készülnek-e valamivel az utolsó tanítási napra.

Viki: Nálunk az a szokás, hogy ekkor tartjuk a diáknapot, ami kötetlen mókázást jelent. Ez egy fordított nap, amikor a diákok irányítanak, nem a tanárok. Nincsenek órák, az udvaron vagyunk. Idén a mi osztályunk vállalta a szervezést, ami nagy feladat. Izgatottan készülünk a különböző tréfás vetélkedőkre és arra, hogy megvicceljük a tanárainkat is. Rengeteget nevetünk az ügyességi feladatokon. Nekem az a kedvencem, amikor lufit kell megborotválni, vagy amikor kanállal kell vizet átvinni egyik helyről a másikra, persze futva.

Bende: Az utolsó napon igazi fesztiválhangulat uralkodik. Az alsósokat bábszínházba viszik, nekünk pedig a tornateremben van zenés-táncos buli. Koncerttel kezdődik, egy helyi zenekar játszik, utána meg jön a dj.

Janka: Természetesen mi sem tanulással töltjük az időt. Az egész suli kitelepül a közeli tó partjára, ahol sorversenyekkel, sportolással, piknikezéssel telik a nap. Nagyon vicces, hogy a tanáraink is vállalják a kötélhúzást vagy a zsákban futást. A nap fénypontja a tanár-diák kézilabdameccs. Rekedtre kiabáljuk magunkat, annyira szurkolunk.

Milán: Nekünk, nyolcadikosoknak igazán ez lesz az utolsó nap ebben a suliban. Szeptembertől mindenki szétszéled, máshol folytatja. Mégsem akarunk szomorkodni, hanem bolondballagást rendezünk. Minden végzős vicces, sokszor extrém jelmezbe öltözik, és így járjuk végig az osztálytermeket, sőt bejuthatunk a tanári szobába is. Zenével, énekelve, táncolva veszünk búcsút az iskolától, a diáktársainktól és a tanárainktól.

Laczkó Zsuzsa írása