Holmes épp az esti sétájára készült, amikor még a PEOPLE TEAM táboraihoz képest is nagy nyüzsgést tapasztalt. A gyerekek kis csomagokkal a kezükben rohangáltak a tábor egész területén.

Holmes gyanúsnak találta az esetet, és jobbnak látta, ha keres egy felnőttet, akitől megkérdezheti, hogy mi a nyüzsgés oka. A főtér közelébe érve találkozott is Emesével, az írótábor egyik szekcióvezetőjével.

– Emese, elmondanád nekem, hogy mi folyik itt? Még itt, a PEOPLE TEAM területén sem szokott ekkora felfordulás lenni.

– Hatalmas rejtély számunkra is, kedves Holmes. Reggel óta furcsaságok történnek. A gyerekek apró, névre szóló meglepetéseket találnak mindenfelé. A kis apróságokon látszik, hogy kézzel készültek, és valaki nagy energiát és komoly munkát fektetett bele a megalkotásukba. A gyerekek cserélgetik a tárgyakat aszerint, hogy ki kiét találja meg. Közben pedig próbálnak rájönni, hogy ki lehet a titkos kézműves.

– Talán a kézművestáborosok esetleg… – jegyezte meg halkan Holmes.

– Ó, hát erre mi is gondoltunk már! Az ott lévő gyerekek azonban ugyanolyan meglepődéssel fogadták az ajándékokat, mint bárki más. Szóval a kézművestáboros gyerekek kizárva.

– Tehát mégis egy rejtély! Remek! Lássunk is hozzá! Mit tudunk eddig? – lelkesült be Holmes.

– Van valaki a táborban, aki gyönyörű tárgyakat készít, csak éppen nem tudjuk, hogy ki az.

– Nyomozásra fel! – emelte magasba a kezét Holmes, és kalapjában és ballonkabátjában már el is indult, hogy kifaggasson minél több gyereket.

Már megszólalt a takarodó kürtje, amikor Holmes is végre hazaért. Jegyzeteivel a kezében leült a kedvenc foteljébe, és ott próbálta megoldani a rejtélyt. A nagy gondolkozásban elaludt.

Reggel, mint akinek valami szöget ütött a fejében, felugrott, és már szaladt is a reggeliző táborosokhoz. Amint belépett az étkezőbe, úgy halkult el az egész társaság, mint amikor az autóban leveszik a hangerőt.

Holmes a terem közepén felállt egy székre, és kiabálni kezdett:

– Álljon fel, aki ékszert kapott! – a gyerekek felálltak.

– Álljon fel, aki kulcstartót kapott! – újabb gyerekcsoport állt fel. Így kiabált tovább Holmes, a gyerekek pedig egyre többen keltek fel az asztaltól. Végül egyetlen lány, Nóri maradt csak ülve.

Holmes odalépett hozzá, és kérdő tekintettel nézett rá. Az egész tábor Nórira figyelt.

A kislány felállt, és kipirult arccal magyarázta:

– Anyukám mindenképp a tánctáborba akart küldeni. Nem engedte, hogy kézművestáborba menjek, pedig nekem az alkotás a mindenem. De hogy jöttél rá, Holmes?

– Egyszerű. A szekcióvezetőd, Erika mesélte, hogy te másik táborba akartál menni, csak nem engedtek. Reggelre össze is állt a kép. Rejtély megoldva – felelte Holmes, majd távozott.

A többiek pedig javasolták Nórinak, hogy mindenképp alkossa meg a saját márkáját, és legközelebb a kézművestáborba jelentkezzen.

Kovács Dalma