Karácsony második napja István-névnap. Mi az Istvánokat inkább augusztus 20-án, az államalapítás ünnepén szoktuk felköszönteni. Ez a nap nem is erről nevezetes inkább, hanem a regölésről.

Regösök

A regölés nevű népszokást december 26-án kezdték el, és eltarthatott egészen vízkeresztig, azaz január 6-ig. Ezt hívták regölő hétnek. Vannak olyan vidékek, ahol a lakodalmak végén vagy a farsangi időszakban volt szokás a regölés.

A regösök a fiatal legények voltak, akik házról házra mentek, bejárva a falut, legfőképpen a lányos házakat. Még régebben a sámánok, táltosok énekeseit hívták így. Később, a középkorban belőlük lettek a királyi udvarban az énekesek.

A regösök néhol bekormozták az arcukat, vagy bajuszt ragasztottak maguknak, és bundát hordtak. Mindig volt náluk valamilyen házilag barkácsolt hangszer, köcsögduda, csörgő, síp, láncos bot. Éneklés közben a bottal erősen verték a földön az ütemet. Néhol bikaként megvadulva üvöltöttek. Egy vesszőt is vittek magukkal, azt vízbe mártották, minden helyiség minden sarkába szórtak belőle egy keveset. Ezzel megáldották a házat.

Regölés

Mi volt a lényege a regölésnek? Ezzel köszöntötték a háziakat, jókívánságokat mondtak nekik, főleg arra vonatkozóan, hogy bőséges legyen a következő évi termés. Mindezt általában énekes formában tették meg. A regösének visszatérő refrénje így hangzik: „Hej, regö, rejtem”. Ez egy egészen ősi dalból származik, amit a révülő sámánok, táltosok énekeltek a régi időkben. A regösök mindig kaptak valamilyen ajándékot a háziaktól.

Regösének

A regösének egy beköszöntéssel kezdődött: „Kelj fel, gazda, kelj fel, száll az Isten házadra”. Ezután következtek a jókívánságok: „Adjon az Úristen ennek a gazdának…” – ilyenkor sorolták a sok jót, amit kívántak, például hosszú kolbászt, vastag szalonnát, ökröket, malacokat, szekeret. A regösénekben mindig szerepel a csodaszarvas, tulajdonképpen rövidítve előadják a csodaszarvas legendáját, amiről Arany János is írt verset. „Csodatévő szarvasnak ezer ága-boga…”

Másik főbb szereplő a névnapos István király: „Ne bántsatok minket, István katonái…”, vagy „Nem vagyunk mi latrok, Szent István szolgái…”. Az összeregölés résznél összepárosítanak egy házban lakó leányt az egyik jelen lévő legénnyel: „Itten vagyok egy legény, kinek neve Jancsi, amott vagyok egy leány, kinek neve Terka.” A végén jutalmat kérnek maguknak, de jaj annak, aki nem ad ajándékot! Annak mindenféle rosszat kívánnak, átkozódnak.

Felelevenítettük

A testvéremmel felelevenítettük ezt a régi népszokást. Bundánk ugyan nem volt, de kifordítva vettük fel a dzsekinket, így a prémes belső fele került kívülre. Köcsögdudát és láncos botot nem tudtunk keríteni, ellenben fogtam egy lábast és egy fakanalat dobnak, a testvérem pedig síp helyett a furulyáját fújta. Mivel gázkonvektoraink vannak, így a kormozás is lehetetlennek tűnt, viszont elcsórtuk anya fekete szemfestékét, és azzal kentük be az arcunkat.

Betanultunk egy eredeti regöséneket, és azt adtuk elő a szüleinknek és a nagyszüleinknek, összepárosítva őket. A végén csúnyán megfenyegettük őket, hogy mi vár azokra, akik nem adnak adományt, ezért kaptunk egy csomó édességet.

Szerző: Tóth Réka