A színháztáborosok fel-alá járkáltak az udvaron, és mind fennhangon beszéltek.
– Mit csinálnak? – kérdezte egy kézművestáboros kislány a barátnőjétől.
– Gyakorolnak. Úgy tudom, idén egy egyedi előadással is készülnek. Gondolom, mindenki a főszerepet akarja.
– És ő? – mutatott egy kislány felé, aki a fa alatt szomorkodott.
– Nem tudom. Gyere, kérdezzük meg!
A lányok odamentek a színháztáboros gyerekhez.
– Szia! Én Lilien vagyok, ő pedig Fruzsi. Kézművestáborosok vagyunk – mutatkozott be a nagyobb.
– Sziasztok! – szipogta a kislány.
– Mi a neved? – faggatta tovább Lilien.
– Nati vagyok.
– Miért sírsz? – kérdezte Fruzsi.
– Mert félek.
– Mitől félsz?
– Kiállni a színpadra.
– De hát te színháztáboros vagy, nem? – csodálkozott Fruzsi.
– Igen, és nagyon szeretném a főszerepet a darabban. Annyira tetszik, de amint színpadra állok, elfog a lámpaláz és elfelejtem a szövegem.
Lilien Fruzsira nézett, és a szeme sarkából jelzett neki, majd Nati felé fordulva hadarta:
– Bocsi, de most mennünk kell! Sok sikert kívánunk neked!
Egy kicsivel arrébb Lilien megállt.
– Miért hagytuk ott szegényt? – kérdezte Fruzsi.
– Mert segítségre van szükségünk.
– Kire gondolsz?
– P. T. Holmesra. Nemcsak rejtélyekben nagyszerű, de szerintem a lámpalázas ügyeknek is nagy szakértője – magyarázta Lilien.
– Menjünk, keressük meg! – lelkesült fel Fruzsi.
A lányok megkeresték a nagy nyomozót. Elmondták neki, hogy mi a problémájuk. Holmes türelmesen végighallgatta őket, majd elővette a nyalókáját. A hintaszékében ülve magyarázott:
– A lámpaláz a világ egyik legnagyobb rejtélye. Még senkinek sem sikerült megfejtenie, hogy vajon mi okozhatja. Tudósok próbálták kikutatni, színészek kísérleteztek, de semmi. Nekem azonban van egy nagyon jó gyógyszerem rá.
Elmagyarázta a lányoknak, hogy mit tegyenek, aztán sietősen távoztak.
Megkeresték Natit. Ott búslakodott még mindig a fa alatt. A lányok visszamentek hozzá, és leültek mellé.
– Mi lenne, ha előadnád nekünk? – kérdezte Fruzsi.
– Itt? Most? – csodálkozott Nati.
– Hát persze! Képzeld el, hogy mi vagyunk a közönség, te pedig a színész. Mondd el nekünk a szöveget! Így legalább gyakorolhatsz – magyarázta Lilien.
Nati félve, de beleegyezett. Felállt és elképzelte, hogy ott van a színpadon. Máris remegni kezdett a lába és a hangja. Alig bírt megszólalni.
Lilien felállt és megölelte Natit, miközben egy gémkapcsot csúsztatott a tenyerébe.
– Ez mi? – kérdezte Nati.
– Ez a te magabiztosságod. Mielőtt felmész a színpadra, tedd be a zsebedbe! Hidd el, minden sikerülni fog! Most próbáld meg újra!
Lilien visszaült a helyére, Nati pedig mély levegőt vett, majd belekezdett a szövegbe. Hiba nélkül végigmondta az egészet, és egyáltalán nem remegett a lába.
Boldogan ugrott új barátai nyakába.
– Honnan tudtátok? – kérdezte széles mosollyal az arcán.
– Úgy látszik, P. T. Holmes a lámpaláz rejtélyét is megfejtette – nevette el magát Lilien, majd együtt indultak uzsonnázni.
Kovács Dalma