A tudományt hajlamosak vagyunk száraz és unalmas dolognak képzelni – pláne, ha gyerekek vagyunk egy átlagos természetismeret-órán gubbasztva. Mai megszólaló PEOPLE TEAM-veteránunk, Tomi viszont máshogy látja a dolgot. Bárt Roland interjúja.

Tomi, tudtommal te most nyolcadikos vagy. Milyen régre nyúlik vissza nálad a korosztályodban egyébként viszonylag ritka természettudományos érdeklődés?

Hát, nem olyan régre igazából. Matekból – mondjuk – elsőtől kezdve jó voltam, de élvezni nem igazán élveztem. A természetismeretet sem szerettem különösebben, inkább a tesiórát bírtam, na meg persze suli után a kosáredzést. Untattak ezek a bent ülős órák.

Akkor mi vezetett rá mégis arra, hogy ne sport-, hanem reáltagozatos gimibe jelentkezz idén?

Igazából maga a PEOPLE TEAM. Anyáék szerettek volna mindenképp valami tartalmas nyári táborba küldeni, ahol lehetőleg nem olyan dolgokat fogok csinálni, mint amiket év közben is szoktam – így a gamertábor ki volt zárva. Hiába nem szerettem magát az órát, a matektanárnőm sokat mondogatta anyuméknak, hogy nagyon tehetséges vagyok, szerinte kezdeni kéne ezzel valamit. Így jött végül a tudóstábor ötlete. Először nem igazán tetszett az ötlet – azt hittem, tök uncsi lesz –, de a tábor második napjára beláttam, hogy anyuéknak volt igaza.

Ennyire jó volt a tábor?

Maga a tábor is, persze, tök jó volt a szállás, a kaja, a programok, minden. De inkább a tudóstáboros foglalkozásokra gondolok.

Mi fogott meg ennyire bennük?

Például az volt az elképzelésem a kémiaóráról az amerikai filmek miatt, hogy ott kémcsövekkel kísérletezünk, meg így rosszabb esetben felrobbantjuk a tantermet. Ehelyett a suliban általában a tankönyvet magoljuk. De a PEOPLE TEAM-ben ilyen kísérletekkel kezdtük az egészet, nem volt száraz elmélet. Sosem felejtem el, mekkorát ugrott Bálint haverom, mikor pukkant egy nagyon nagyot a szódabikarbóna. Meg az is nagyon menő volt, hogy egy igazi szívet boncolhattunk – persze csak egy disznóét, ami állítólag nagyon hasonlít az emberéhez.

Akkor elmondhatjuk, hogy a gyakorlatias, kísérletezős irány tetszett a legjobban?

Igen. A természet kicsit olyan, mint a mágia. Aki ismeri a törvényeit, varázsolhat is. Nem kell ehhez levél a Roxfortba – pedig én is nagyon sokáig vártam, emlékszem. Azért is akarok reáltagozatos gimibe menni, hogy, úgymond, a természet tollával megírjam magamnak a meghívólevelet a varázsvilágba.

Lejegyezte: Bárt Roland