P. T. Holmes hosszú ballonkabátjában és fekete kalapjában megérkezett. Az egész csapat már nagyon várta. Mindenki ott ült a teremben, és csendben figyelte a nagy nyomozót.
– Kérem a részleteket! – szólalt meg, majd leült az egyik számítógép elé.
A gamertáborosok meg se mertek mozdulni. Egymásra vártak, hogy végre valaki megszólaljon. Még a légy zümmögését is hallani lehetett.
– Kérem, az én időm drága. Amennyiben nem szólal meg senki, távoznom kell – mondta határozottan P. T. Holmes.
Zétény, aki felfedezte a bűntényt, óvatosan felállt, és reszketve lépett a nyomozó elé.
– Én láttam meg először, hogy mi történt.
– És lennél szíves velem is megosztani? – türelmetlenkedett P. T. Holmes.
– Reggel, mint mindig, elmentünk reggelizni. Aztán bejöttem, hogy megnézzem, tegnap óta történt-e valami. Nagyon izgalmas helyzetben kellett abbahagynom a játékot, épp a nagy csata előtt. Ezért mindenképp látnom kellett, hogy mit lépett az ellenfelem.
– Térjünk a tárgyra, ha kérhetem! – utasította a nyomozó.
– Hát persze. Szóval megnyitottam a gépet, és akkor azt láttam, hogy valaki megnyerte nekem a csatát, amit én még csak ma akartam lejátszani. Ráadásul maximális ponttal a ranglista élére kerültem. Ez lehetetlen. Képtelenség, és mégis megtörtént. Ezért hívtunk ide téged, a nagy nyomozót.
– Hadd lássam a szóban forgó játékot!
Zétény megnyitotta a gépet, és megmutatta. P. T. Holmes hosszasan nézegette, aztán így szólt:
– Egyetlen lehetőség van, hogy kiderítsük, ki a tettes – felelte, majd távozott a teremből.
A gamertáborosok tátott szájjal figyelték, ahogy kimegy a teremből. Nem értették, hogy mi történik. A csoportvezetővel nekiálltak a munkának.
Ebéd után a hangosbemondóban megszólalt egy hang:
„Ma este a híres Tommyboy2022 felhasználó várja a csatázni vágyókat a számítógép elé pontban 9 órakor.”
P. T. Holmes este háromnegyed kilenckor már benn ült a gamerteremben, és várt. Sötét volt, nem lehetett észrevenni. Öt perccel kilenc előtt kinyílt az ajtó. Valaki bejött. Leült az egyik gép elé, és bekapcsolta.
Holmes még mindig a sötétben ült. Látszólag a játékos nem vette észre. Amint elindult a játék, a villany hirtelen felkapcsolódott, és a gamertáborosok rontottak be az ajtón. Holmes is felállt, és a játékos elé lépett.
– Mondtam én, hogy előkerülsz – szólt elégedetten.
Tomi, az egyik sporttáboros fiú piros arccal és lehajtott fejjel ült az asztalnál. Nem szólt semmit. P. T. Holmes folytatta:
– Megnéztem, hogy milyen néven nyerted meg a csatát, aztán már csak arra volt szükség, hogy kihirdessem az ellened szóló ütközet lehetőségét. Abban nem vagyok biztos, hogy miért csináltad, de van egy elméletem: a szüleid nem akartak két táborba engedni. Inkább a sporttábor mellett döntöttek, mert úgy gondolták, hogy ott jobb lesz neked. Te pedig kihasználtad az estéket, beszöktél a terembe, és játszottál az egyik gépen.
Tomi felnézett, és félszegen válaszolt:
– Pontosan így történt. Anyáék aggódtak amiatt, hogy a gamertáborban függővé válok, és ezért a sporttáborba küldtek.
Mire azonban a többiek bármit is válaszolhattak volna, P. T. Holmes már eltűnt a szemük elől.
Kovács Dalma