A gamertábor összes tagja ott állt az ajtóban, és a két játékost figyelte. Ez volt a tábor utolsó napja, amikor a két legjobb játékos közül kiderült, hogy ki lesz a hét PVP-bajnoka. Nagy volt az izgalom, és hatalmas a csend. Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte a csatát.
Tomi és Endre fején izzadságcseppek folytak végig. A legtöbben Tominak szurkoltak, mert egész héten ő volt a legjobb. Az utolsó napon azonban Endrének sikerült annyi medált gyűjtenie, hogy egészen a második helyre jutott, így ő lett a másik döntős.
Kristóf, az egyik segítő, aki már évek óta gamertáboros volt, gyanakodni kezdett a játék becsületességét illetően. Ezért úgy határozott, hogy segítséget kér P. T. Holmestól. A híres nyomozó mindig szívesen segített, bár kimértségének köszönhetően nem volt épp a legjobb csevegőpartner.
Kristóf mégis úgy döntött, hogy megvizsgáltatja vele az ügyet. Inkább fusson vakvágányra, és ne legyen igaza, mint hogy Endre csalással kerüljön akár a dobogó második helyére is.
Amint elmondta P. T. Holmesnak, hogy mire gyanakszik, a nyomozó azonnal érdeklődni kezdett az eset iránt. Alaposan kikérdezte Kristófot, amíg a gamerterembe értek.
Tomi és Endre nem nézett fel a képernyő elől, de a többiek a nyomozóra kezdtek figyelni. P. T. Holmes alaposan megvizsgálta a játékosok stratégiáját. Aztán a szervergéphez ült, és kutakodott egy kicsit.
Még egy órán keresztül tartott a küzdelem, amikor Endre az asztalra csapott, és idegesen kirohant a teremből. Tomi felállt, és szerényen ennyit mondott:
– Győztem.
Hatalmas éljenzés és tapsvihar tombolt a teremben. Mindenki a hőst ünnepelte, aki a hét PVP-bajnoka lett.
P. T. Holmes csendesen leült egy székre, kibontotta szokásos nyalókáját, majd megvárta, amíg a figyelem ráterelődik és a csapat elcsendesedik. Nem szólt egy szót sem, Kristóf mégis észrevette, hogy kezd türelmetlen lenni.
– Fiúk, lányok! Kérlek, figyeljetek rám! Idehívtam P. T. Holmest, a nagy nyomozót, hogy vizsgálja meg a játék tisztaságát. Azt hiszem, most már választ kaphatok a gyanúm igazságát illetően. Hallgassuk meg!
P. T. Holmes megköszörülte a torkát, és nekikezdett mondókájának:
– Valóban arra kért Kristóf, hogy vizsgáljam meg a fentnevezett két játékos, Tomi és Endre hitelességét. Mint az elmúlt hét folyamán mindenki láthatta, Tomi éles fölénnyel vezetett a medálok megszerzésében. Ezért nem is meglepő, hogy a döntő ütközet egyik játékosa ő lett. Ami azonban felkeltette sokak figyelmét, hogy Endre, aki végig a sor végén kullogott, az utolsó este folyamán előretört, és egészen a második helyre dolgozta fel magát. Megnéztem a két fiú stratégiáját. Tominak jól átgondolt és felépített módszere van, amit a csatákban felhasznál. Ha nem tévedek, igen jó sakkjátékos az úriember. Endre azonban kapkod, mindenféle koncepció nélkül cselekszik. Stratégia nélkül nehezen juthatott el erre a szintre. A szervergépet megvizsgálva észrevettem egy játékost, aki másik gépről jelentkezett be. Az IP-cím alapján nem helyi gépről van szó. Elméletem szerint ez a játékos segítette Endrét győzelemre.
– De miért? – kérdezte meglepődve Kristóf.
– Talán kérdezzük meg erről Endrét – javasolta P. T. Holmes.
– Hol van? – kérdezték a többiek.
– Azt hiszem, nem ment messzire. Esetleg a másik terembe nézzünk be – javasolta a nyomozó.
Kristóf kinyitotta az ajtót, és valóban ott volt Endre. A sarokban guggolva sírt. Kristóf odament hozzá, és kivezette a másik terembe. A többiek inkább szomorúan, mint megvetően néztek rá. Endre kifújta az orrát, megtörölte a szemét, és minden kérdés nélkül belekezdett a magyarázatába:
– Tudom, hogy nem szép dolog, amit csináltam. Sajnálom. Szégyellem magam emiatt. Én még soha semmiben nem nyertem. Most is ott kullogtam a sor végén. Ezért megkértem az otthoni spanomat, hogy segítsen be egy kicsit. Így sikerült a második helyre feltornázni magam.
Tomi odament Endréhez, és kezet nyújtva azt javasolta neki, hogy játsszanak egy új csatát, csak most becsületesen.
Kristóf közben P. T. Holmest kereste, hogy megköszönje neki a munkáját, de a nagy nyomozó addigra már eltűnt a teremből.
Kovács Dalma