Mostanában gyakran eszembe jut nagymamám kedvenc szólása: „Január, február, itt a nyár.” Ezzel szokott biztatni, amikor már nagyon elegünk van a télből. Most igazán aktuális, mert alig várom a nyarat, hogy újra mehessek a PEOPLE TEAM-táborba.

Tavaly nem gondoltam volna, hogy az a két hét így megváltoztatja az életemet. Éppen nagy lelki válságban voltam a szüleim válása miatt, hisz hónapok óta ment otthon a veszekedés, a cirkusz. Persze előttem próbálták titokban tartani, de végül bejelentették, hogy külön folytatják. Bár sejtettem, mégis egy világ omlott össze bennem. Tizenöt évesen véget ért a gyerekkorom? El sem tudtam képzelni, mi lesz ezután. Mindketten bizonygatták, mennyire szeretnek, továbbra is otthon érezhetem magam náluk. Mi vagyok én, vándormadár? Hol anyánál, hol apánál lakom majd? Ráadásul a gimiben is minden új volt, a régi sulim, barátaim védőhálója is szétfoszlott. Ugye érthető, hogy életem legrosszabb nyarára készültem?

Ekkor jött a váratlan segítség: Kata, a padtársam rábeszélt, hogy menjek el vele a PT-táborba. Ő már kétszer volt, és imádja. Nekem semmi kedvem nem volt hozzá, de annyi jót mesélt róla, addig győzködött, hogy beadtam a derekamat. Mit veszíthetek? Üljek otthon a feszült légkörben, és hallgassam az örökös vitatkozást? Az sem jobb, ha a költözésen és a jövőmön agyalok. Legyen inkább a tábor.

Utólag értékelve: ez életem egyik legjobb döntésének bizonyult. Az a két hét olyan volt, mint egy fesztivál. Nemcsak magyarokkal, hanem külföldiekkel is kapcsolatba kerültünk. Kata lett a szobatársam, és végig mellettem állt. Azonnal bemutatott a vezetőnek, Aternak és a mókusoknak, a segítőknek, akik befogadtak. Így hamar otthon érezhettem magam. Sőt, a napjaim gondtalanabbul teltek, mint ha otthon maradtam volna.

A gazdag témaválasztékból a kuktatábor nyerte el a tetszésemet, mert az nem terhelte meg az én szétszórt agyamat. Akkoriban ugyanis nehezen tudtam tartósan koncentrálni. Szerencsére ez már a múlt. A piaci látogatások, a receptek böngészése és a főzés teljesen kikapcsolt, elvarázsolt. Imádtam minden pillanatát. A tanárunk olyan érdekesen mutatta meg nekünk az ételkészítés csínját-bínját, hogy erőfeszítések nélkül elsajátítottuk az alapokat. Lehet, hogy szakács leszek?

A szabadidős programokat is nagyon élveztem, kihasználtunk minden pillanatot. Ahogy teltek a napok, egyre kevesebbet gondoltam az otthoni bajokra. Már nem tűnt olyan sötétnek a jövőm. A tábor végére sikerült visszatalálni a régi önmagamhoz, sőt a szüleimmel is megértőbb lettem.

Az idén alig várom, hogy megint részese legyek ennek a fergeteges vakációnak. Katával már hetek óta tervezgetünk.

Lejegyezte: Laczkó Zsuzsa