Ismét beülhettünk az irodalom szekcióhoz, most az egyik legismertebb magyar író, Böszörményi Gyula előadására. Az érdekes beszélgetések során szóba került a megdöbbentő gyerekkorától kezdve a csincsillák személyiségén át egészen a Barátok közt-nél töltött éveiig minden. Nekünk, újságíróknak mégis sikerült néhány új kérdést is feltennünk neki.
KecskeNEWSás: Az Ezopara című könyved itt játszódik a táborban, de a PEOPLE TEAM nincs nevén nevezve, csak körülírva. Vannak ilyen szabályok, amik miatt nem használhatod a tábor nevét?
B. GY.: Igen. Ater ötlete volt a könyv, ő rendelte meg a sztorit, úgyhogy nem tudom, miért voltunk letiltva a tábornév használatáról. Részben lehet, hogy mi nem akartuk, mert eléggé angolos.
K. N.: Nagyon jó a borítója, ahogy a többi könyvednek is. Te találod ki őket?
B. GY.: Legtöbbször igen, többnyire egészen konkrét elképzelésem van, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Merthogy a borító nagyon fontos része a könyvnek, azzal találkozik az olvasó legelőször. Ha vásárolok, én is úgy vagyok vele, hogy ránézek, és ha a színe ronda, lehet, hogy a legzseniálisabb regény van benne, de nem választom ki. Tehát a borító nagyon fontos! Általában azért a szakemberekre bízom magam, a grafikusokra és a tervezőkre, ha ők azt mondják, hogy valami nagyon jó lesz. Például a Gergő és az álomfogók óriási siker lett, és nekem nagyon nem tetszett a borítója. Én olyan erősen fantasys borítót szerettem volna, de rossz lett volna úgy a dolog. Ez így nagyon jó volt! Fábián Noéminek a grafikái zseniálisak voltak, de volt olyan regényem, aminél viszont megmakacsoltam magam. A 9… 8… 7… volt az, ahol Ice Catnek (aki sajnos azóta meghalt) a fotóit megláttam az interneten, és abban a pillanatban mondtam, hogy én akarom ezeket a fotókat! Nagyon nehéz volt a jogokat megvásárolni, utána nagyon nehéz volt meggyőzni a kiadót, mert azt mondták, hogy a nagymamák nem fogják megvenni a könyvet. De hát nem is a nagymamáknak írtam, hanem azoknak a srácoknak, akik rákattannak ezekre a képekre, és ugyanazt érzik, amit én éreztem, amikor megláttam ezeket a fotókat. Úgyhogy például akkor kemény harcokat vívtam, hogy Ice Cat fotói legyenek rajta, és nagyon örülök neki, hogy ez össze is jött.
K. N.: És a címek ugyanilyenek? Azokat is te találod ki, vagy beleszólnak?
B. GY.: A cím azért erősen a szöveghez tartozik, tehát jobb, ha az író ráérez arra, hogy milyen hangulatú az a könyv, és úgy adja a címet hozzá. Egyetlenegyszer beleegyeztem, hogy más legyen a cím, és az nagyon nagy bukta volt: a Gergő és a bűbájketrec borzalmas cím, a kiadó találta ki. A „Gergő és a csodaszarvas” volt az eredeti cím, és az sokkal, de sokkal jobb lett volna! Ez volt a Gergő-sorozat második kötete, és negyedannyit nem keresett és fogyott, mint az első kötet. Egyszerűen rossz volt a cím.
K. N.: És a címet még a történet előtt vagy utólag találod ki?
B. GY.: Változó. A 9… 8… 7…-nél pontosan tudtam, hogy olyan címet fogok adni, ami számokból áll. Ez is olyan hülyeségem volt, hogy jó lenne egyszer egy könyv, aminek a címe csak szám, és akkor majd gondolkodnak, hogy mi a franc van?! Egyébként döbbenetes, hogy egy csomóan nem jönnek rá, hogy ez visszaszámlálás. Amikor egymás mellett látják, valami bonyolult matematikával próbálják megfejteni. Aztán van, amikor rettenetesen nehezen tudom kitalálni a címet.
K. N.: Az utolsó oldal után, amikor kész van a könyv, rögtön újraolvasod?
B. GY.: Akkor elteszem egy-két hétre, sőt egy hónapra is. Egyébként is, mire a végére érek, eléggé elegem van a történetből. Aztán néhány hét után újraolvasom. Kötelező egyszer-kétszer átmenni rajta!
K. N.: Kinek mutatod meg elsőként?
B. GY.: Noéminek. Ő egyébként néhány éve a szerkesztőm is, mindig ő korrektúrázza elsőként a könyveimet.
K. N.: És melyik korosztálynak szeretsz legjobban írni?
B. GY.: A ti korosztályotoknak, mert még van fantáziátok, rá tudtok érezni dolgokra, és rá tudtok hangolódni. És már megértitek a komoly és mély gondolatokat.
K. N.: A Gergő-sorozatokhoz készült honlapodon különböző tények vannak az álomvilágokról. Te hiszel ilyenekben, vagy csak leírtad őket?
B. GY.: A kutatások során azért elég sok meghökkentő dologba beleakadtam. Alapvetően nem hittem benne, nem vagyok hívő fajta. Hozzám a buddhizmus áll legközelebb, de buddhista sem vagyok. Nem kötöm le magam ilyen értelemben sehova. Azt látom, hogy több a világ, mint amit mi megtapasztalunk belőle. Bizonyára a táltosok is tudtak valamit, de a hit nagyon erős. Nagy százalékban azért tudott meggyógyulni a beteg, mert hitt a táltosban. Ha engem egy táltos elkezdene gyógyítani, nem biztos, hogy nagy eredményeket érne el!
K. N.: És Ater tényleg jól tud forró csokit készíteni?
B. GY.: Igen, határozottan. Ater egyébként a legfurcsább karakter, akiből könyvet lehetne írni.
Barczikay Lilla, Sajgó Réka
KecskeNEWSás-archívum – 2014