– Azta, micsoda buli! – kiáltott Peti.

– Nem tudom, ki csinálta ezt, de szerintem szuper ötlet volt – jegyezte meg Patrik.

– Láttad a mókusok és a táborvezetők fejét? – nevetett Peti.

– Aham. Ebből még biztosan nagy botrány lesz.

– Már az van. Nézd! Ott jön a nagy P. T. Holmes! – mutatott az ebédlő irányába Peti, amint épp a kedvenc csokifagyiját nyalogatta.

P. T. Holmes ballonkabátjában és kalapjában kimért lépésekkel besétált a tömeg közepére, ahol a táborvezetők egymást túlharsogva vitatkoztak:

– Ezért valaki felelni fog!

– Mégis mit csináljunk?

– Végül is fizetni nem kellett érte – szólt közbe a brókertáborosok vezetője.

A többiek mérgesen néztek rá.

– Valóban nem kellett fizetni érte, de akkor sem lehet ilyet csinálni! – mérgelődött a kuktatáborosok vezetője.

P. T. Holmes eddig türelmesen hallgatta a vitát, de végül közbeszólt:

– Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, én is becsatlakoznék a beszélgetésbe.

A táborvezetők csak most vették észre a nyomozót. A zárt kör szétnyílt, és beengedték maguk közé Holmest.

– Lenne kedves valaki felvázolni nekem, hogy mi történt?

A kuktatáborosok vezetője vette magához a szót:

– Valaki elintézte, hogy a tábor összes lakója a mai napon egy-egy gombóc ingyenfagyit kapjon a Tulipán cukrászda felajánlásából.

– Mi ezzel a gond? – érdeklődött Holmes.

– Csak annyi, hogy nem felnőtt intézte. Egy táborlakó gyerek okozta ezt a felfordulást, és nem tudjuk, ki az. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, hogy csinálta – folytatta a séf.

– A cukrászdával beszéltek már?

– Igen, de ők azt mondták, hogy személyesen nem találkoztak az illetővel. Telefonon egyeztettek.

– És még mit mondtak?

– A hang alapján azt mondták, hogy talán egy fiú telefonált. A főnökkel akart beszélni, akinek elmondta, hogy miért is jár a tábor minden egyes lakójának egy-egy fagylalt.

– És mi volt a magyarázata?

– Azt mondta a cukrászda ügyvezetője, hogy arról inkább nem beszélne, mert ha híre megy, akkor majd mások is jönnek az ingyenfagylaltért, akkor pedig csődbe fog menni.

– Kifizettették magukkal a fagylaltok árát? – faggatózott tovább Holmes.

– Nem. Azt mondta a tulajdonos, hogy tekintsük ajándéknak, de többször nem szeretne bennünket ilyen mennyiségben támogatni.

– Rendben. Tudunk még valamit?

– Semmit – zárta le a beszélgetést a séf.

Holmes helyet kért, hogy egy padra ülhessen. Elővett egy füzetet és egy tollat, majd számolgatni kezdett. Egy teljes óra eltelt, mire a nyomozó felállt, és visszament a táborvezetők közé.

– Nos, Hölgyeim és Uraim, megfejtettem a rejtélyt.

Mindenki elhallgatott, és a kíváncsi tekintetek Holmesra meredtek.

– El kell mondanom, hogy komoly számolási munkát igényelt az ügy felgöngyölítése. Minden elismerésem azé a személyé, aki rájött erre az egészre, vagyis azoké a személyeké.

– Többen voltak? – kérdezett közbe valaki.

– Így van. Hiába a magas fokú tudás, ennek a fagylalthadműveletnek a megvalósításához több személyre is szükség volt. Leszögezhetjük, hogy kiváló csapatmunkát végeztek.

– Kik voltak azok? – türelmetlenkedett egy másik táborvezető.

– Már mondom is. A csapat, aki nagy fokú tudással a fejében összeállította ezt az egész tervet, és megvalósította rengeteg felnőttet meglepve, nem más volt, mint a brókertáborosok. Tehát minden elismerésem a táborvezetőnek, hiszen kiváló munkát végzett.

A felnőttek között újra hangzavar tört ki. Mindenki a brókertáborosok vezetője felé fordult. Volt, aki gratulált neki, volt, aki számonkérte.

Mr. Holmes pedig egy szó nélkül távozott. 

Kovács Dalma