Lilla az ajtón dörömbölt:

– Hahó, Holmes! Ébredjen, kérem!

Néhány perc múlva a hálóruhájában és kalappal a fején megjelent az ajtóban a nyomozó.

– Mi folyik itt? Jön a világvége?

– Holmes, azonnal jönnie kell! Valaki bekapcsolta a tábori rádiót, és hatalmas a zűrzavar. A felnőttek és a mókusok az ebédlőben vannak.

Holmes az órájára pillantott.

– Alig múlt éjfél pár perccel. Miért nem kapcsolják ki a zenét? – fordult ásítozva Lilla felé, bár látszólag a hangos zene nem zavarta.

– Nem tudom. De jöjjön, és derítsük ki! – rántotta ki az ajtón Holmest a lány. A nyomozó mutatóujjával egy percet kért, majd visszament a szobájába, és rendesen felöltözött. Nyalókájával a kezében jött ki.

– Na lássuk azt a nagy rejtélyt! – felelte, és elindult a tábori rádió állomása felé. Lilla alig bírta tartani vele az iramot.

Az ajtó zárva volt. Ott állt két mókus, akik már többféle módon próbálták kinyitni az ajtót.

– Valószínűleg a kulcs belülről van a zárban – jelentette ki Holmes.

– Akkor most mi legyen? Törjük be? – javasolta az egyik fiú.

– Nincs véletlenül másik bejárat a rádióhoz? – kérdezett vissza a nyomozó.

A mókusok tanácstalanul néztek egymásra. Lilla egy időre eltűnt. Holmes egyre türelmetlenebb lett.

– Nézzék, nekem erre nincs időm – jelentette ki, amikor Lilla végre visszaért.

– Megvan a másik bejárat, és nyitva is van.

– Na végre, egy lépéssel előrébb vagyunk – jegyezte meg Holmes, és Lilla után ment.

A szobában nem volt senki. Holmes kihúzta a konnektorból az egész rendszert, de a zene tovább szólt.

– Érdekes – jegyezte meg.

Kiment, és körbenézett az egész táboron, amikor észrevett egy tornyot. Gyors léptekkel odament, de zárva volt. Szólt Lillának, hogy azonnal kerítsen egy pótkulcsot az ajtóhoz. Lilla hamar visszajött a kulccsal együtt. Holmes felment a toronyba.

– Megvagy! – nyitotta ki az ajtót, de nem volt bent senki. A nyomozó körülnézett, és megtalálta az eszközt, ami a zenét szolgáltatta. Sikeresen kikapcsolta. Ekkor a tábor is egy kicsit lenyugodott.

– Megtalálta a tettest? – érdeklődött az ajtón bekukucskálva Lilla.

– Holmes előtt nincsenek titkok. Az elkövető viszont nagyon ügyes volt. Még pontosan nem tudom, hogy ki ő, de reggelre megmondom. 9 órakor legyen az összes táborlakó az ebédlőben – jelentette ki, majd elküldte Lillát.

Reggel mindenki fáradtan és karikás szemmel ült az ebédlőben a nyomozóra várva. Pontban 9 órakor Holmes ballonkabátjában és kalapjában besétált. Megállt az ebédlő közepén, és így szólt:

– Az elmúlt éjszaka egy fantasztikus koncert résztvevői lehettünk. Nem éppen kellemes körülmények között kaptuk a meghívást, de azt megállapíthatjuk, hogy a zene nagyon fülbemászó volt. A mi kis primadonnánk nem merte nyilvánosság előtt bemutatni a saját zenéjét, ezért döntött az éjszakai koncert mellett. Nem éppen a legjobb megoldás volt, de minden bizonnyal hálásak lehetünk ezért a zenei élményért. Nos, nem is húzom tovább az időt, hanem szólítom a zenetábor résztvevőjét, Csengét, akiből még remek zeneszerző válhat.

Csenge kipirult arccal lépett Holmes mellé. A zenetábor vezetője büszkén ment hozzájuk, hogy elsőként gratuláljon a növendékének. Hatalmas tapsvihar kerekedett. A táborlakók Csengét ünnepelték, és kérték, hogy adjon nekik élő koncertet is. Csenge még szeretett volna Holmesszal beszélni, de a nyomozó addigra már eltűnt.

Kovács Dalma