Emese kiabálva és ugrándozva rohant ki a hálókörletéből az udvarra. Niki már messziről észrevette a jókedvét, ezért odaszaladt, hogy megkérdezze, mi történt.

– Nézd! – mutatta boldogan Emese a kezében lévő babát.

– Ez a kedvenc babád, Kóci. Mi van vele? – érdeklődött Niki.

– Hát nem látod? – dugta az orra elé a játékot Emese.

– Mit kellene látnom? – értetlenkedett Niki.

– Tegnap, amikor elmentem reggelizni, valaki benn járt a szobámban, és eltörte Kóci lábát. Nagyon szomorú voltam, és egész nap arra gondoltam, hogy mi lesz szegény babámmal. Ezt a játékot még a nagymamámtól kaptam. Nagyon kedves nekem, és erre tönkrement.

– De most megvan mind a két lába – jelentette ki Niki.

– Így van. Ezért vagyok ilyen boldog. Valaki megjavította.

– De vajon ki? Ki tudhatott róla? – gondolkozott el Niki.

– Nem tudom. De úgy hallottam, van a táborban egy nyomozó, P. T. Holmes, aki minden ügyet megold. Megkérdezem, hátha tud nekem is segíteni – hadarta Emese, és már szaladt is, hogy megkeresse Holmest.

P. T. Holmes alaposan megvizsgálta Kócit. Közben hümmögött és krákogott. Majd elővette a nyalókáját, és leült az egyik padra.

– Nagyon szép munka – jelentette ki.

– Tudja, hogy ki csinálhatta meg? Szeretném neki megköszönni.

– Nem túl bonyolult dolog kinyomozni. Az biztos, hogy pontosan kivitelezett munkát végzett az illető. Véleményem szerint a 3D konstruktőri tábor tagjai között keresendő a tettes.

– De ott nagyon sokan vannak. Hogyan fogom megtalálni?

– Egy ilyen láb megalkotása pontos és precíz munkát követel. Nem árt hozzá némi előképzettség sem. Tehát amondó vagyok, hogy az illető már több alkalommal is megfordult a 3D konstruktőrök táborában. Ezek alapján még inkább szűkül a kör. Már nézem is, hogy kik azok a személyek, akik több éve járnak ide.

– Talált valamit? – türelmetlenkedett Emese.

– Hát persze hogy találtam. Leszűkíthetjük a jótevők számát pontosan 3 főre.

– Az még mindig sok – szomorodott el Emese.

– Nem mondtam, hogy végeztem – szólt közbe egy kicsit sértődötten Holmes.

Telefonált párat, majd a tabletjén kutakodott. Végül a magasba emelte a nyalókát, és felkiáltott:

– Megvagy!

– Sikerült? – kérdezte óvatosan Emese.

– Így van, kedves Emese. Megfogtam az egeret.

– És ki az? Úgy szeretném már megköszönni neki!

– Az illető jótevő nem más, mint Viktor.

– Biztos benne?

– Határozottan. Utánanéztem pár dolognak. Viktor az elmúlt években a szabadidejében azzal foglalkozott, hogy gyerekek játékait javította meg ugyanúgy, ahogy Kócit is. Szóval semmi kétség, ő a te angyalod.

Emese ugrált örömében.

– Akkor megyek, és megkeresem Viktort – köszönt volna el Holmestól, de a nyomozó addigra már eltűnt.

Kovács Dalma