– Nézd, Vivien, mit találtam! – szaladt be a szobába Bíbor.

– Mi az? Árvíz van? – kérdezett vissza a könyvéből felriadva Vivien.

– Dehogy! Nincs baj, csak nézd! Találtam valamit – mutatott egy kis dobozt a barátnője felé Bíbor.

– Mi ez?

– Nem látod? Egy titkos doboz – jelentette ki büszkén Bíbor.

– Miből gondolod, hogy titkos?

– Nincs hozzá kulcs.

– Akkor meg mit akarsz vele? – kérdezett vissza Vivien, akit látszólag nem csigázott fel annyira az eset, mint a barátnőjét.

– Megtudni, hogy mi van benne – felelte határozottan Bíbor.

– De nem tudod kinyitni.

– Én nem, de P. T. Holmes igen – zárta le a beszélgetést Bíbor, és elszaladt. Vivien visszahelyezkedett a fotelba, és folytatta a könyv olvasását.

Bíbor megkereste P. T. Holmest, és megmutatta neki a dobozt.

– Nagyon érdekes. Merre találtad? – faggatta a ballonkabátos, kalapos nyomozó a lányt.

– A focipálya mellett, a tribünön. Épp szemetet gyűjtöttem az egyik pad alatt. Aztán észrevettem, hogy van valami a pad alján, amiben megakadt a kezem. Ott találtam.

– A kulcs nem volt mellette?

– Többször is megnéztem, de nem. Sajnos nem tudom, hogy hol lehet.

– Nézzük csak! – mondta Holmes, és egy székre telepedve forgatni kezdte a dobozt.

Bíbor nem tudott csendben maradni:

– Mi lehet benne? Talán kincsek? Vagy arany? Vagy valami háborús emlék? Mi lenne, ha 3D nyomtatóval csinálnánk egy kulcsot hozzá?

– Ez az! – kiáltott fel Holmes. Bíbor azt hitte, hogy az ő remek ötlete ihlette meg a nyomozót, de tévedett.

Holmes fogta a dobozt, az alját eltolta hátrafelé. Az elejéből kiesett egy kis fadarab. Ott volt a kulcslyuk. A hátratolt rész oldala is megmozdult. Azt is ki lehetett tolni. A doboz alja üreges volt. Holmes megrázta, és kiesett belőle a kulcs.

– Azta! – kiáltott fel Bíbor, ahogy a nyomozó kezét figyelte.

– Igen cseles kis szerkezet ez, de nem fog ki a nagy nyomozón. Titokdoboz a neve. Találkoztam már ilyennel, amikor egyszer Erdélybe hívtak egy ügy miatt. De ez másik történet. Nézzük, vajon mi van benne!

Holmes átadta a lehetőséget Bíbornak, hogy kinyissa a dobozt. A lány óvatosan elforgatta a zárban a kulcsot, majd felemelte a fedelét. Elcsodálkozott azon, amit benne talált.

– Mik ezek? – kérdezte.

– Úgy látom, régi fényképek. Talán táborosokról. Nézzük csak! Ennek a hátoldalán van írás – fogott meg egy képet Holmes. Valóban, a fotók hátoldalára dátumok és nevek voltak írva. Több évre visszamenőleges csoportképek sorakoztak egymás mellett.

Bíbor nagyon megörült a szerzeménynek.

– Ebből egy kiállítást kellene csinálni – ugrott fel a székről, és elkezdte összepakolni a doboz tartalmát, de Holmes megfogta a kezét.

– Kislány! Azt hiszem, aki a dobozt elrejtette, egyelőre még nem akarta, hogy a nagyközönség elé kerüljön. Tudom, hogy hatalmas kérés, de véleményem szerint jobb lenne, ha továbbra is titok maradna az egész.

Bíbor arcára csalódottság ült ki. Nagyon sajnálta, de igazat adott Holmesnak. Visszapakolta a képeket a dobozba, helyére tette a kulcsot. Megköszönte a nyomozó segítségét, aztán elvitte és újra a pad aljára rögzítette az emlékeket.

Lassan elvonult a szobájába. Vivien felnézett a könyvből, és megkérdezte:

– Na, megfejtetted a nagy titkot?

Bíbor leült az ágya szélére, és csendesen, mosollyal az arcán így szólt:

– Időnként jobb, ha a titkok megmaradnak a jövő nemzedékének.

Vivien kérdő tekintettel nézett rá egy pillanatra, aztán odament barátnőjéhez, és megfogta a kezét:

– Lehet, de a vacsora titkára én kíváncsi vagyok.

Összenevettek, és elindultak az étkező felé.

Kovács Dalma