Mindenki az esti számháborúra készült. Az egész tábor bezsongott, mint tavasszal a kaptár. A gyerekek csapatokat próbáltak toborozni. A felnőttek és a mókusok a szabályokat tisztázták.

– Akkor mindent megbeszéltünk? – kérdezte Béla, a táborvezető.

– Igen. Hol vannak a számok? – érdeklődött Anett, a tánctáborosok vezetője.

– Laura és Hanna már hozzák. Ott jönnek – mutatott a lányok irányába Edit.

A lányok futva érkeztek vissza a megbeszélésre.

– A számok eltűntek – zihálta Hanna.

– Hogyhogy eltűntek? – kérdezte Béla.

– Elmentünk értük a raktárba. A doboz a helyén van, de üres. Egyetlenegy szám sincs meg – magyarázta Laura.

– Ki vihette el? – tette fel a kérdést Edit.

– Ki kell deríteni! Azonnal hívjátok ide P. T. Holmest! – felelte Béla, majd távozott.

A lányok elszaladtak a nyomozóért. Jó negyedórába telt, mire rátaláltak. Holmes ballonkabátjában és kalapjában kísérte a lányokat a vezetőkhöz, miközben felvázolták neki a történteket.

Holmes megkérte a lányokat, hogy vezessék el a raktárba, ahol a számoknak lenniük kellett volna. A nyomozás közben érdekes dologra lett figyelmes Holmes.

– Nézzék csak! Itt van egy nyom. Aki elvitte a számokat, az bizony elejtett valamit.

– Mi az? – kérdezte kíváncsian Hanna.

– Egy térkép. Valószínűleg máshová akarta elrejteni, de útközben elhagyta. Lássuk csak, hová vezet!

Mindhárman a papírt vizsgálták. Holmes közben elővette a nyalókáját, majd így szólt.

– Induljunk el a konyha irányába!

Bár az ebédlő ajtaja zárva volt, valamit mégiscsak észrevett a nyomozó.

– Itt egy újabb nyom. Játékos barátunk egy nyilacskával jelzi, hogy a térképen szereplő útkereszteződés melyik iránya helyes. Tehát balra kell mennünk a következő 200 méteren.

A biciklitárolóhoz érkeztek. Itt is megpróbálták felfedezni a nyomot, ami újra megadja az irányt. A lányok is bőszen keresgéltek, de megint a nyomozó szólalt meg először.

– Még jó, hogy mindig van nálam egy tükör – jelentette ki, ahogy a kabátzsebéből elővette az eszközt. A tükröt a pad alá tartotta, ahol meg is találta a megfelelő számot.

– Mit lát? – kérdezte izgatottan Laura.

– Kettő. Vagyis jobbra kell mennünk. Irány a mosdó!

A következő helyszínen a nyomot az egyik vécépapíron fedezték fel. A benedvesített papíron írás rajzolódott ki.

– Megint jobbra kell mennünk! Ha jól tudom, az a felnőttek szálláshelye – jelentette ki Holmes.

– Igen, én is úgy tudom – helyeselt Hanna.

A felnőttek szálláshelyéhez érve az utolsó nyomot keresték. Hanna talált valami furcsaságot, amit azonnal meg is mutatott Holmesnak.

– Remek munka! Ez az utolsó nyom. Menjünk vissza a többiekhez! – mondta Holmes, ahogy magához vette a kulcsot, amit Hanna fedezett fel.

A táborlakók már türelmetlenül várták a nyomozót és a többieket.

– Itt kell lennie valahol a ládának, amit a kulcs nyit. Menjen mindenki, és keresse! – adta ki a feladatot a nyomozó.

Hosszú órákon át keresgélt az egész tábor, amikor Hanna egyszer csak felbukkant a ládával.

– Megvan! – kiáltotta, és odavitte Holmesnak.

A nyomozó kinyitotta, és egyáltalán nem volt meglepődve, amikor a számkártyákat felfedezte benne.

– Ki lehetett a tettes? – kérdezte Hanna.

– Azt hiszem, ezt neked nem kell elmondani, ugye? – veregette meg Hanna vállát Holmes.

– Rendben. Bevallom, én szerveztem meg az egész bújócskát.

– Miért? – kérdezte Béla.

– Krimit szeretnék írni, és tudni akartam, hogyan megy a nyomozás. Kíváncsi voltam, miként dolgozik a nagy P. T. Holmes – magyarázta Hanna.

A nyomozó elismerően megtapsolta a lányt. A többiek pedig örömmel vették magukhoz a számkártyákat a játékhoz. Hanna szeretett volna beszélni Holmesszal, de a nyomozó addigra már eltűnt a szeme elől.

Kovács Dalma