András bá, a kuktatáborosok vezetője idegesen mászkált a konyhában, és közben az orra alatt morgott:

– Ez nem lehet igaz! Azonnal tudni akarom, hogy ki tette ezt! Egy konyhában nem lehet ilyen felfordulás! Hívjátok ide P. T. Holmest, de azonnal!

Egy vörös hajú, szeplős kisfiú elszaladt a nagy nyomozóért. Közben a többiek neki akartak állni, hogy összetakarítsák a felfordulást, de András bá rájuk szólt:

– Hagyjátok abba, azonnal! Még a végén eltüntetitek a nyomokat!

A gyerekek visszavonultak, és csendesen vártak a nyomozóra, aki perceken belül meg is érkezett.

– Na végre, hogy itt van, Holmes! Jöjjön, nézze ezt a felfordulást! – rángatta magával a nyomozót idegesen András bá.

Holmes tekintete nyugalmat sugárzott. Kiszabadította magát a szorításból, elővett egy nyalókát, és megállt. Nyugodtan szólalt meg:

– A tényeket, ha kérhetem. Holmi rendetlenség hidegen hagy.

András bá csodálkozva nézett a nyomozóra, és már hadarta is:

– Rettenetes, ami történt! Valaki az összes málnaszirupot felbontogatta, és hatalmas rendetlenséget csinált. Az én konyhámban. Nézze! Minden tiszta ragacs. Málnaszörpben úszik még a spagetti is. Hogy fogom én ezt felszolgálni holnap?

– Nem értem, kérem, hogyan tudnék segíteni. A főzéshez nem értek – jelentette ki Holmes.

– Nem is főzni hívtam ide. Derítse ki nekem még ma, hogy ki csinálta ezt a felfordulást!

– Talán a kamera segíthet – emelte meg a vállát a nyomozó.

– Az már nekem is eszembe jutott, de nem sokra mentünk vele. Az illető sötétben dolgozott, csak a telefonja világított némileg, de az a fény nem elég, hogy az arcát láthassuk.

Holmes elgondolkodott.

– Kinek van bejárása a konyhába?

– Csak a kuktatáboros gyerekeknek és nekem – felelte András bá.

– Itt van mindenki? – faggatózott tovább Holmes.

– Igen.

– Akkor a telefonokat elő! – szólította fel a teremben lévőket a nyomozó.

Mindenki, még András bá is kitette a telefonját a pultra. Holmes többször is végigsétált a pult mellett, majd egyszer csak megállt, és az egyik telefont felemelte egy zsebkendővel.

– Ez kié? – kérdezte.

Egy csendes, kilencéves kislány emelte fel óvatosan a kezét, de nem szólt egy szót sem.

– Ügy lezárva. A viszontlátásra! – emelte meg a kalapját Holmes, és távozni készült, de András bá megállította.

– Elmagyarázná, kérem?

Holmes megállt, és visszafordult.

– Egyszerű eset. Ez a kislány kevergette a szörpöket. A telefonja ragad a málnasziruptól. A miért kérdést pedig inkább neki kellene feltenni. Bár, ha engem kérdez, mindennek a PT-szalagavató az oka. Szerintem el akarta készíteni a tökéletes málnaszörpöt az ünnepre. Most pedig, ha megbocsát, vár a tízórai teám. Jó napot!

A kislány lehajtott fejjel, beismerően lépett András bá elé.

– Legalább sikerült? – kérdezte András bá.

A kislány bólintott, és egy kis üvegnyi tökéletes málnaszörpöt nyújtott át a férfinak.

Kovács Dalma