A tábor összes résztvevője ott ült a nagy vetítővászon előtt. Mindenki a filmestáborosok bemutató művére volt kíváncsi. Az összes többi csapat megtartotta már a bemutatóját, csak ők voltak hátra. Patrik, az egyik csapattag lázasan igyekezett összekapcsolni a laptopot a projektorral. Némi hiba csúszott a számításba, ami egy kis akadályt görgetett a csapat elé. Andris a segítségére sietett, és ketten már perceken belül vetítésre készen álltak.

A csapat vezetője, Zoli mondott még pár fontos információt a filmmel kapcsolatban. A terv az volt, hogy a filmestáboros résztvevők saját filmjeiből egy-egy jelenetet összevágva egy közös művészfilm készül. Kicsit dadaista stílusra vették a formát, de Zoli mindenkit megnyugtatott, hogy nem lesz zavaros a történet. A gyerekek profi módon illesztették össze az egyes jeleneteket, amiből egy nagyon vicces, némileg szomorkás dráma-vígjáték kombó született.

Az egész tábor hatalmas tapssal köszöntötte a filmet. A főcím után azonban felbolydultak a filmestáborosok, és zavartan rohangálni kezdtek. Nem azt a filmet játszották le, amit ők elkészítettek. A táborvezető kérésére azonban mégsem szakították meg a lejátszást. A gyerekeknek nagyon tetszett az alkotás, még ha nem is arról szólt, amit vártak.

A film a csapat éjjel-nappal tartó munkáját mutatta be. Volt benne veszekedés és összezördülés, akadtak sírós pillanatok és vicces jelenetek is. Az egész csapat szerepelt a filmben, egytől egyig.

Végül levetítették az eredetileg tervezett filmet is, ami hatalmas tapsviharral és ujjongással ért véget. Az egész tábor egyöntetűen úgy gondolta, hogy érdemes lenne beküldeni egy komoly pályázatra a végeredményt.

Az ünneplés közepette a filmestáborosok a sikermámor mellett arról beszéltek, hogy vajon hogyan készülhetett róluk a film. Amíg próbáltak rájönni a megoldásra, Patrik egy ballonkabátos, kalapos, napszemüveget viselő alakkal jelent meg.

– Srácok, hadd mutassam be nektek P. T. Holmes nyomozót!

– Te vagy az, aki minden rejtélyt megfejt? – érdeklődött Gitta.

– Így van. A nagy P. T. Holmes előtt még egyetlen eset sem maradt megoldatlanul. Patrik barátjuk már néhány szóban vázolta nekem az esetet, amíg ideértünk. Most azonban szeretnék mindenkit meghallgatni, és a filmet is látni akarom.

A nyomozó minden egyes filmestáboros tagot meghallgatott és kikérdezett. Végül nagy érdeklődéssel megnézte a filmet is.

Elővett a kabátja zsebéből egy nyalókát, majd hosszasan elgondolkozott. A többiek komoly érdeklődéssel várták, hogy mikor fog végre megszólalni. Egy negyedórás kínos csend után Holmes felállt, és a csapat tagjai között sétálva elmondta a véleményét:

– Nos tehát, kedves filmestáboros csapat. Egy nagyon érdekes filmnek lehettek a részesei, amiről nem is tudták, hogy elkészült. A kérdés, hogy vajon ki és miért tette ezt a csapattal? A történet tartalma miatt az első feltételezésem az, hogy nem ártó szándékkal készült a dokumentumfilmnek is nevezhető alkotás. A második meglátásom, amire talán már maguk is rájöhettek, hogy nem a filmes csapat tagja volt a készítő.

– De akkor ki? – kérdezett közbe Patrik.

– Ezt sem lehetetlen megfejteni. Egy táborlakó felszerelt egy rejtett kamerát, hogy megfigyelje a csapat munkáját. Azt gondolom, hogy meg akarta mutatni, mennyire kemény munkát végeztek, és kik állnak e remek filmek mögött. Véleményem szerint ez egy szép gesztus volt. Azt azonban elfelejtette a titkos rendezőnk, hogy őt is kamerák figyelik. Így csak vissza kell nézni a felvételeket, és már látható is, hogy ki volt a „tettes”.

– És ha nem akarja, hogy lássuk? – vetette fel a kérdést Andris.

– Ez is egy lehetőség. Akkor viszont azt gondolom, hogy megérdemel egy hatalmas tapsot itt, mindenki előtt a remek munkájáért – felelte P. T. Holmes.

A tábor hatalmas ujjongásban és tapsviharban tört ki, mialatt a nagy nyomozó eltűnt a szemük elől.

Kovács Dalma