Áron eskügyűjteménye
'DENMÁS
PEOPLE TEAM tábor

Már éppen zárni készültem a könyvtárat az iskolában, ahol dolgoztam, amikor halk kopogást hallottam az ajtón.

– Tessék befáradni! – szóltam viccesen.

A szeplős, hatodikos srác, Áron lépett be félénken a birodalmamba.

– Jó napot kívánok, Kriszta néni! – köszönt kedvesen.

– Szervusz, Áron. Éppen zárni készülök, de még szívesen kiadom a könyvet, amit keresel.

– Most nem könyvért jöttem. Vagyis lehet, hogy könyv lesz belőle, még nem tudom.

– Részletezd egy kicsit, kérlek – foglaltam helyet a székemen, és Áronnak is intettem, hogy üljön le.

Nyáron voltam egy táborban, amit a PEOPLE TEAM szervezett. Jövő nyáron megint menni fogok, és már most el akarok kezdeni készülni rá – magyarázta csillogó szemmel Áron.

– Miben tudok neked segíteni? – kérdeztem egy kicsit siettetve. Hamarosan tényleg indulnom kellett.

– Az írótáborban voltam, és oda is fogok visszamenni. Van ott egy szokás, hogy esküszövegeket gyűjtünk, és a hét végén szavazunk, hogy ki találta a legjobbat. Arra gondoltam, hogy megkérdezem Kriszta nénit, hátha van valami jó ötlete.

– Tudod, milyen hónap van most? – kérdeztem.

– Október – felelte a fiú.

– Igen, igen. Ez így igaz, de az október számomra mindig különleges hónap. Méghozzá azért, mert ilyenkor van az iskolai könyvtárak világhónapja.

– Még sosem hallottam erről – vallotta be Áron.

– 1999-ben indult el a világnap ötlete, aztán 2008-tól világhónappá bővítették az iskolai könyvtárosok nagy örömére. Tudtad, hogy az iskolai könyvtárak a boldogság, a kreativitás és a képzelet fellegvárai?

– Nem, de mi lesz az esküvel… – próbálta visszaterelni a beszélgetést szegény Áron.

– Jaj, tényleg! Az eskü! Bocsánat, kicsit elkalandoztam. Szóval azt akartam neked mondani, hogy a XVII. században az iskolai könyvtárosok számára is született egy eskü.

– Tényleg? És meg tetszik mutatni nekem? – örvendezett Áron.

– Persze. Fogj egy papírt és egy ceruzát, és már diktálom is.

Áron elővett egy papírt, és már írta is a szöveget, én pedig boldogan és nagy átéléssel diktáltam neki a Pataki Iskola könyvtárnokai esküjének egy részletét az 1600-as évekből:

– „Az iskola polgárainak az iskola könyveit használatra személyválogatás nélkül kiadom, a kiadottakat vagy bármi módon elhurcoltakat visszaszerzem, és meghatározott helyére elhelyezem, és minden hűségemre bízottakról azoknak, akiket illet vagy illetni fog, jó lelkiismerettel számot adok. A Szentháromság Isten engem úgy segéljen. Amen.”

Miután Áron leírta a sorokat, boldogan köszönt el tőlem. Én pedig nagy örömmel sétáltam haza, miután az utolsó buszt is lekéstem, de legalább egy gyereket boldoggá tettem.

Kovács Dalma

AJÁNLOTT

Az elkóborolt újonc

'DENMÁS
Ms. Ágnes, az angoltáborosok vezetője kiabált, és kopogott Holmes ajtaján: – Holmes! Nyissa ki! Azonnal segítenie kell! A…

Pünkösdvasárnap

'DENMÁS
Zsófi és Matyi a nagyszüleikkel töltötték a pünkösdi hosszú hétvégét. Együtt elutaztak Nagymama és Nagypapa szülőfalujába. Ebben a…

Mennyit ehetünk?

'DENMÁS
– Nagymama, képzeld – mesélte Matyi –, Panni az oviban mindenki maradékát megeszi. Az óvó néni rá is…

Micsoda Muki!

'DENMÁS
– Ne-po-mu-ki – betűzgette egy szobor feliratát Matyi a Duna-parton sétálva. Nagyon büszke volt arra, hogy kezdte ismerni…

Friss