– Máté, tudsz jönni egy kicsit? – nyitott be a táborvezető ajtaján Imi.
– Még csak két napja tart a tábor, de a gyerekek kígyózó sorokban állnak az ajtóm előtt, hogy beváltsák a rohamlapokat – magyarázta Imi.
– Az lehetetlen! Azonnal menjünk oda! – ugrott fel Máté.
A gyerekek valóban hosszú sorban álltak Imi ajtaja előtt. Mindenkinek be voltak telve a rohamlapjai.
– Gellért, hívd ide P. T. Holmest! – fordult az egyik mókus felé Máté.
Amíg a nyomozóra vártak, a gyerekeket faggatták:
– Kitől kaptátok a pecséteket? Honnan szereztetek ennyit?
A gyerekek nem tudtak olyan választ adni, amely eredményre vitte volna a nyomozást.
Hamarosan P. T. Holmes is megérkezett kalapjában és ballonkabátjában.
– Holmes! Na végre! – lépett elé azonnal Máté.
– A részletek? – tért a tárgyra a nyomozó.
– Valaki vagy valakik pecséteket osztogatnak a gyerekeknek a rohamlapokra. Most pedig itt állnak, és várják az ajándékokat.
Holmes minden gyerekhez odament, és kérdéseket tett fel nekik. Közben a füzetébe jegyzeteket készített, a szükségesnél pedig nem beszélt többet.
Amikor végzett, magához hívta Mátét:
– Az elmondottak alapján arra következtettem, hogy egy egész maffiacsapattal állunk szemben. Igen okosan és alaposan kiterveltek mindent, és jól ismerik a tábor területét. Tehát a maffia tagjai régi táborozók. Ezek alapján az először itt lévőket kizárhatjuk. Valaki meg tudja mondani, hogy akkor kb. hány gyerekről van szó?
Imi a tabletén megnyitotta a névsort, és szűkíteni kezdte a listát:
– Még mindig vagy 250 gyerekről van szó.
– Rendben, akkor tovább kell szűkíteni a névsort. Véleményem szerint a lányok kizárhatók.
– Miért? – nézett értetlenül Máté.
– Nos. Tapasztalatom szerint a hölgyek szeretnek ajándékot kapni, de nem kívánnak megdolgozni érte.
– Lányok nélkül 170 főre szűkült a kör – szólt közbe Imi.
– Nézzük meg a 13 és 17 év közötti fiúk létszámát! – javasolta Holmes.
– 62 – számolta ki azonnal Imi.
– Remek. Megnézhetném a listát?
Imi azonnal átadta a tabletet, amelyen a lista volt. Holmes hosszasan lapozgatta a névjegyzéket.
– Volna egy ötletem – fordult Máté felé. Néhány felnőtt és mókus társaságában átbeszélték a tervet, majd magukhoz hívták Zengőt, az egyik új táborozó kislányt.
Egy óra múlva Zengő a kantin mosdójában várta a futárt, a felnőttek és Holmes pedig távolról figyelték. A futár megérkezett, és átvette a rohamlapot. Távozása után Holmes követni kezdte. Egészen a teniszpályáig mentek. Ott azonban megszakadt a lánc. A fiú kidobta a rohamlapot a kukába, és távozott.
Holmes még egy ideig várakozott, de nem történt semmi. Máté settenkedett oda mellé, és óvatosan megkérdezte:
– Mire jutottál?
– Semmire. Valami elkerülte a figyelmemet.
Ekkor Zengő jelent meg a hátuk mögött, a végigpecsételt rohamlappal a kezében.
– Lehetetlen! – kiáltott fel Holmes, majd odaszaladt a szemeteshez. Kivette belőle az összegyűrt papírt. Valóban Zengő rohamlapja volt.
Holmes elővette a nyalókáját, és gondolkozni kezdett. Megkérte Mátét, hogy hívják ide a futárt. Rövid időn belül meghozták Kornélt, a futárt.
– Kérem a mobilodat! – utasította Holmes a fiút.
Kornél átadta a telefonját, és amikor a nyomozó belenézett, a homlokára csapott:
– Kolumbusz tojása! Milyen ügyesek!
– Nekem is elmagyarázod? – érdeklődött Máté.
– Már mondom is. Nem vettem észre, amikor Kornél lefotózta a rohamlapot. Új lapot adtak Zengőnek és mindenki másnak is. A tettesek pedig ott lesznek a gépházban. Nem jár be senki, így nyugodtan dolgozhatnak.
Máté már ment is, hogy leleplezze a bélyegzőmaffia tagjait. Miután elkapták a csapatot, szeretett volna köszönetet mondani a nyomozónak. Holmes addigra azonban eltűnt.
Kovács Dalma
