Valaki kopogott Karesz ajtaján.
– Tessék! – kiabált ki bentről a táborvezető.
– Szia, Karesz! – köszönt Juli a könyvelésről.
– Szia! Gyere be! Gond van? – kínálta hellyel a hölgyet Karesz.
– Nem tudom. Valami nem stimmel. Már többször is átnéztem a papírokat, de nem jó. Szeretném, ha te is megnéznéd.
– Rendben. Mutasd! – ült le Juli mellé a kanapéra Karesz.
Juli kiterített egy csomó papírt az asztalra, majd magyarázni kezdte:
– Ez a tavalyi lista a tánctáborosokról, ez pedig az idei – mutatta Juli.
– Mi a gond? – kérdezte kicsit türelmetlenül Karesz.
– Ez pedig azoknak a listája, akik jelentkeztek a tavalyi tánctáborból idén mókusnak, mert már elmúltak 17 évesek – magyarázta Juli.
– Nem értem, mi a gond ezzel – nézett furcsán Karesz a kollégájára.
– Ha nem haragszol, idehívtam P. T. Holmest, hogy ő is megnézze. Véleményem szerint van egy táborozónk, aki megint 17 évesnek adta ki magát. Mókus kellene hogy legyen, de ő maradt táborlakó.
– Egyszerű. Csak össze kell vetni a listákat, és kiderül – zárta volna le a beszélgetést Karesz.
– Na igen, erre én is gondoltam. A listában, amiben a mókusok neve szerepel, álnevek vannak.
– Honnan veszed?
– Szerintem senkit nem hívnak a táborban Köröm Pörinek meg Milánói Makaróninak – mutatta oda a papírt Juli.
Közben újra kopogtak az ajtón.
– Tessék! – szólt ki Karesz.
P. T. Holmes lépett be az ajtón. Leült a többiekkel szemben. Juli újra felvázolta a helyzetet. A nyomozó a papírokat vizsgálta, aztán így szólt:
– Volna egy ötletem. Kérem, hogy hívják össze a tánctáborosokat a társalgóba a mókusokkal együtt. Találkozzunk ott fél óra múlva.
A nyomozó felállt és távozott. Karesz felhívta Nórit, a tánctáborosok vezetőjét, hogy mindenki menjen azonnal a társalgóba.
Fél óra múlva Holmes is megjelent ballonkabátjában és kalapjában a tánctáborosok és mókusok között. Karesz és Juli izgatottan várta, hogy mi fog kisülni a nyomozó tervéből.
Holmes megkérte Nórit, hogy mindenkinek adjon egy papírlapot és ceruzát. Miután ezzel végeztek, a nyomozó elmondta az instrukciókat:
– Szeretnénk játszani veletek egy kicsit. Megkérek mindenkit, hogy az előtte lévő papírlapra írjon fel egy kitalált nevet. A név étellel, élelmiszerrel kapcsolatos legyen. Szeretnénk a kuktatáborosokat megtréfálni, szóval legyetek kreatívok! A lap másik oldalára pedig írjátok fel azt a számot, amit mondok nektek.
Holmes beszámozta a társaságot. A gyerekek és a mókusok is halk susmutolás és nevetés közepette próbáltak neveket kitalálni. Közben a nyomozó sem tétlenkedett, és megkérte Nórit, hogy készítsen a sorszámok alapján egy listát a gyerekekről.
Miután mindenki beadta a papírját, Holmes megköszönte a segítséget, majd a felnőttek kíséretében visszavonult Karesz irodájába.
– Nos, ki a keresett személy? – kérdezte türelmetlenül az irodában Karesz.
– A hölgyek máris összevetik a tavalyi listát az ideivel, és mindjárt kiderül – felelte Holmes.
– Miből gondolja, hogy ugyanazt a nevet adják maguknak idén is? – hitetlenkedett Karesz.
– Mert jól ismerem a gyermeki észjárást – jelentette ki Holmes némi sértődöttséggel a hangjában.
– Megvan! – kiáltott fel Juli.
– Ki az? – fordult feléjük Karesz.
– Pizzás csiga, alias Roli – mondta büszkén Juli.
– Roli valóban táboros fiú – szólt közbe Nóri.
– Akkor hívjátok ide! – adta ki a feladatot Karesz.
Néhány perc alatt meg is érkezett Roli.
– Lebuktál. Bár nem haragszunk rád, mert tudjuk, hogy senki nem akar kiöregedni a PT-táborokból. Viszont meg kell értened, hogy ez a szabály. Mókusként is sok jó élményben lesz részed – magyarázta Karesz Robinak. Közben Holmes tekintetét kereste, aki addigra már eltűnt.
Kovács Dalma