A gamertábor összes tagja ott állt az ajtóban, és a két játékost figyelte. Ez volt a tábor utolsó napja, amikor a két legjobb játékos közül kiderült, hogy ki lesz a hét PVP-bajnoka. Nagy volt az izgalom, és hatalmas a csend. Mindenki lélegzet-visszafojtva figyelte a csatát.

Tomi és Endre fején izzadságcseppek folytak végig. A legtöbben Tominak szurkoltak, mert egész héten ő volt a legjobb. Az utolsó napon azonban Endrének sikerült annyi medált gyűjtenie, hogy egészen a második helyre jutott, így ő lett a másik döntős.

Kristóf, az egyik segítő, aki már évek óta gamertáboros volt, gyanakodni kezdett a játék becsületességét illetően. Ezért úgy határozott, hogy segítséget kér P. T. Holmestól. A híres nyomozó mindig szívesen segített, bár kimértségének köszönhetően nem volt épp a legjobb csevegőpartner.

Kristóf mégis úgy döntött, hogy megvizsgáltatja vele az ügyet. Inkább fusson vakvágányra, és ne legyen igaza, mint hogy Endre csalással kerüljön akár a dobogó második helyére is.

Amint elmondta P. T. Holmesnak, hogy mire gyanakszik, a nyomozó azonnal érdeklődni kezdett az eset iránt. Alaposan kikérdezte Kristófot, amíg a gamerterembe értek.

Tomi és Endre nem nézett fel a képernyő elől, de a többiek a nyomozóra kezdtek figyelni. P. T. Holmes alaposan megvizsgálta a játékosok stratégiáját. Aztán a szervergéphez ült, és kutakodott egy kicsit.

Még egy órán keresztül tartott a küzdelem, amikor Endre az asztalra csapott, és idegesen kirohant a teremből. Tomi felállt, és szerényen ennyit mondott:

– Győztem.

Hatalmas éljenzés és tapsvihar tombolt a teremben. Mindenki a hőst ünnepelte, aki a hét PVP-bajnoka lett.

P. T. Holmes csendesen leült egy székre, kibontotta szokásos nyalókáját, majd megvárta, amíg a figyelem ráterelődik és a csapat elcsendesedik. Nem szólt egy szót sem, Kristóf mégis észrevette, hogy kezd türelmetlen lenni.

– Fiúk, lányok! Kérlek, figyeljetek rám! Idehívtam P. T. Holmest, a nagy nyomozót, hogy vizsgálja meg a játék tisztaságát. Azt hiszem, most már választ kaphatok a gyanúm igazságát illetően. Hallgassuk meg!

P. T. Holmes megköszörülte a torkát, és nekikezdett mondókájának:

– Valóban arra kért Kristóf, hogy vizsgáljam meg a fentnevezett két játékos, Tomi és Endre hitelességét. Mint az elmúlt hét folyamán mindenki láthatta, Tomi éles fölénnyel vezetett a medálok megszerzésében. Ezért nem is meglepő, hogy a döntő ütközet egyik játékosa ő lett. Ami azonban felkeltette sokak figyelmét, hogy Endre, aki végig a sor végén kullogott, az utolsó este folyamán előretört, és egészen a második helyre dolgozta fel magát. Megnéztem a két fiú stratégiáját. Tominak jól átgondolt és felépített módszere van, amit a csatákban felhasznál. Ha nem tévedek, igen jó sakkjátékos az úriember. Endre azonban kapkod, mindenféle koncepció nélkül cselekszik. Stratégia nélkül nehezen juthatott el erre a szintre. A szervergépet megvizsgálva észrevettem egy játékost, aki másik gépről jelentkezett be. Az IP-cím alapján nem helyi gépről van szó. Elméletem szerint ez a játékos segítette Endrét győzelemre.

– De miért? – kérdezte meglepődve Kristóf.

– Talán kérdezzük meg erről Endrét – javasolta P. T. Holmes.

– Hol van? – kérdezték a többiek.

– Azt hiszem, nem ment messzire. Esetleg a másik terembe nézzünk be – javasolta a nyomozó.

Kristóf kinyitotta az ajtót, és valóban ott volt Endre. A sarokban guggolva sírt. Kristóf odament hozzá, és kivezette a másik terembe. A többiek inkább szomorúan, mint megvetően néztek rá. Endre kifújta az orrát, megtörölte a szemét, és minden kérdés nélkül belekezdett a magyarázatába:

– Tudom, hogy nem szép dolog, amit csináltam. Sajnálom. Szégyellem magam emiatt. Én még soha semmiben nem nyertem. Most is ott kullogtam a sor végén. Ezért megkértem az otthoni spanomat, hogy segítsen be egy kicsit. Így sikerült a második helyre feltornázni magam.

Tomi odament Endréhez, és kezet nyújtva azt javasolta neki, hogy játsszanak egy új csatát, csak most becsületesen.

Kristóf közben P. T. Holmest kereste, hogy megköszönje neki a munkáját, de a nagy nyomozó addigra már eltűnt a teremből.

Kovács Dalma