Nathaniel Branden Az önbecsülés hat tartópillére című könyvében olvasható az a megállapítás, hogy az önbecsülésnek hat tartóoszlopa van: tudatos élet, önelfogadás, önmagunkért való felelősségvállalás, magabiztosság, céltudatos élet, önazonosság, melyekkel kapcsolatban a szerző számos életvezetési tanácsot fogalmaz meg.
Tudatunk a túlélés alapvető eszköze. Ha tevékenységeinkbe nem viszünk megfelelő szintű tudatosságot, ha nem élünk figyelmesen (mindful), akkor nem leszünk hatékonyak, és csökken önmagunk tisztelete. Legjobb képességeink szerint törekedjünk tudatában lenni cselekedeteinknek, szándékainknak, értékeinknek és céljainknak. Tiszteljük a külső valóság tényeit és belső szükségleteinket, akaratunkat, érzéseinket, tudván, hogy utóbbiak nem tévedhetetlenek.
Az önelfogadás egyfajta természetes egoizmus, az életerő hangja, mely nélkül lehetetlen az önbecsülés. Előbbit végezzük, utóbbit tapasztaljuk. Megtapasztaljuk érzéseinket és elfogadjuk azokat, elakadásainkkal megküzdünk. Az önelfogadás előfeltétele a változásnak és a fejlődésnek, továbbá a visszautasítása annak, hogy ellentétes kapcsolatban legyünk magunkkal. Együtt jár azzal, hogy hajlandóak vagyunk tapasztalni, bármilyen érzést, viselkedést kifejezni, könyörületesek vagyunk, önmagunk barátai.
Az önmagunkért való felelősségvállalás alapvető fontosságú az önbecsüléshez: létezésünk fölötti irányítást kell tapasztalnunk ahhoz, hogy a boldogságra érdemesnek érezzük magunkat, cselekedeteinkért, munka- és kapcsolattudatosságunkért, viselkedésünkért, értékeinkért, választásainkért és céljaink, vágyaink eléréséért felelősséget kell vállalnunk. Az éretlenség jellemzője, ha azt hisszük, más a felelős személyes boldogságunkért, ahogyan önbecsülést sem kaphatunk másoktól. A kommunikációban fontos a jelenlét.
A magabiztosság/öntudatosság/rámenősség (önasszertivitás) jelentése: akaratunkat, szükségleteinket, értékeinket megfelelő módon (felelősen, tudatosan) kifejezni, kiállni magunkért, önmagunk lenni manipulálás, nyomulás, mások eltaposása nélkül. Ki kell állnunk létezésünk, a magunkhoz tartozás jogáért, szemben azzal, hogy mások elvárásainak megfelelően éljünk. Az önmagunkért kiállás nem önzőség. Ha nem hisszük, hogy számítunk, nézők leszünk, nem résztvevők. Nézzünk szembe a kihívásokkal, tágítsuk határainkat, tanuljunk! A fókusz a kontextusnak megfelelő legyen.
Céltudatos élet: a reménykedés, óhajtás és álmodozás gyermetegek. Szándéknak és megvalósítási tervnek (mit akarok elérni, és hogyan?) kell lennie, hiszen céljaink visznek minket előre. Menet közben szükséges lehet felülvizsgálni megvalósítási stratégiánkat. Proaktívan (előrelátóan cselekvő módon) kellene élni, nem reaktívan.
Önazonosság/egységesség/becsületesség (személyes integritás): ha viselkedésünk, szavaink és értékeink egybevágóak, gondolataink és a gyakorlat összeillenek, önazonosak vagyunk. Abban bízunk, aki megtartja a szavát, aki nemcsak prédikálja, hanem gyakorolja is az igazságosságot (Branden, 1994).
Branden, Nathaniel: The Six Pillars of Self-esteem. New York, 1996, Bantam Books.
Dobai Katalin fordítása, 2021.
