Ez egy nem túl közismert sport, de nekünk volt szerencsénk megismerni.
A capoeira egy harcművészet, melyet a Dél-Amerikába szállított rabszolgák alkottak meg, az elnyomás elleni küzdelem jelképeként. Több küzdősport mozdulatait is felfedezhetjük benne, a szaltóktól kezdve a rúgásokon keresztül egészen a cigánykerekekig és a különböző kézen/fejen átfordulásokig, a lényeg mégis a szellemi küzdelem. Mindig a másik előtt kell járni egy lépéssel, kicselezni, tőrbe csalni az ellenfelet.
Bár gyakorlatilag megengedettek a gáncsolások, lábsöprések és társaik, a legtöbben mégis csak imitálják ezeket a mozdulatokat. Ez a felsőbbrendűséget is jelzi, hiszen miért erőltesd meg magad bonyolult mozdulatokkal, ha ellenfeled még az egyszerűeket sem tudja kivédeni.
Egy küzdelem közben több szünetet, úgynevezett volta do mundót tartanak, ez magyarul világ körüli utat jelent. Ilyenkor a felek egymást kerülgetik egy ideig, majd két-három kör után folytatják a mérkőzést. Az ilyen szüneteket vagy heves párbajok lecsillapítására használják, vagy akkor, ha az egyik ember elfáradt.
Két ismert stílusirányzata is van. A hagyományosabb az Angola, amiben földhöz közeli, lassú mozdulatok dominálnak. Ez a stílus az „eredeti” capoeira, ami nagyobb hangsúlyt fektet az ősi rítusokra és a sport filozófiájára, miszerint a roda (a kör, amiben küzdenek) magát az életet szimbolizálja, és egyfajta tükröt képez, így legtöbbször te magad vagy a valódi ellenség.
A másik, modernebb stílus a regional, amit Mestre Bimba talált ki. Ez a közönség számára sokkal élvezetesebb, mivel gyorsabb ritmusa lehetővé teszi a hirtelenebb mozgást. Ilyenkor a roda is kitágul, és helyet kapnak a körrúgások, magas ugrások és akrobatikus mozdulatok. Azt pedig, hogy melyik stílust játsszák, a zene határozza meg.
Az egész zenét a berimbau vezeti (ez egy tradicionális hangszer, ami leginkább egy íjra hasonlít), de kiegészítőként gyakran részt vesznek csörgődobosok vagy dupla kolomposok. Ők együtt alkotják a bateriát. A közönség közben portugálul énekel. Ezek a dalok főként történeteket mesélnek el régi, híres capoeirásokról, vagy utasításokat is adhatnak a játékosoknak, mint például játssz gyorsabban, mutass be különböző mozdulatokat, stb.
Végül is a capoeira egy érdekes és nehéz sport, tehát le a kalappal azok előtt, akik művelik.
Sajgó Réka
