DRÁMÁTÓL TÁBORIG

DRÁMÁTÓL TÁBORIG

Drámapedagógiától a PT nyári táboráig – interjú Kádár Kingával. A 2020-as PEOPLE TEAM színháztáborának talán legtapasztaltabb foglalkozásvezetője színitanulmányainak kezdete előtt drámapedagógiai órákat tartott a Katona József Színházban. Ottani benyomásairól, színházi élményeiről és a táboroztatásról kérdeztük.

Miért tartottad fontosnak a hátrányos helyzetű gyerekek oktatását?

Ezek a gyerekek olyan közegben nőnek fel, ahol nem létezik a színház fogalma. Nem jutnak el színházakba, így csodás ötletnek tűnt, hogy mi visszük oda nekik a színházat. És megérte. Nyitottak voltak, nyilván eleinte félénkek, de amint látták, hogy mi is felszabadultan, eldobva az agyunkat játszunk, egyből beszálltak. Elkezdtek bízni bennünk.

A drámapedagógiai élmények az életük más területein is hasznosulhatnak?

Persze. A gyerekek számoltak be róla, hogy egyszerűen koncentráltabban tudnak figyelni, vagy másképp gondolkoznak valamiről. Nagyon alapvető, fontos dolgokra tanítanak ezek a drámapedagógiai játékok. Végtelenül hasznosak.

Milyen esélyekkel indulhat egy, a színház iránt érdeklődő vidéki fiatal?

Ebbe én még nem látok bele. Azt gondolom a színházi szakmában való mozgás nagy hányadát a szerencse teszi ki. Mindenkinek egyaránt küzdeni kell a figyelemért, akárhonnan jön.

Miért fogadtad el a PEOPLE TEAM felkérését, hogy táboroztass?

Hiányzik a táboroztatás. Olyan szuper élményekkel gazdagodtam, hogy kár is lenne ettől megfosztani magam. Gyerekekkel teljesen más dolgozni, mint az egyetemen. Szeretek játszani, szeretek felhőtlenül elleni, vagy esetleg olyat csinálni, amit mi találunk ki, és a saját eszközeink segítségével hozunk létre. A gyerekek olyan más energiákat adnak… Meg van, hogy olyan ötleteik vannak, amiktől eldobom az agyam. Egy táborban sok a tanulság.

A színészgyerekek tanuljanak fiataloktól?

Nem tudom a választ. Lehet, hogy valaki eltudja fogadni a fiatalabbak véleményét, de tudok olyanról is, aki automatikusan befeszül, ha hasonló korosztálytól kell tanuljon. Embere válogatja.

Dramaturgia, rendezés? Esetleg van olyan szakma a színészkedés mellett, amelyben szívesen dolgoznál?

Zsámbéki Gábor osztályfőnököm és mesterem arra tanít minket, hogy színházcsinálók legyünk, ne csupán színészek. Ez egy sokkal komplexebb, színesebb ügy. Az oktatás ennek vonalára van fölfűzve. Rengeteget írunk, beszámolunk, rendezzük egymást, észrevételeket fogalmazunk meg, gondolkodunk. Kritikát tanulunk adni és elfogadni. A világ minden szakmáját nagyon szívesen kipróbálnám, de azt hiszem, ez álom marad. A színházon belül a háttérmunkák érdekelnek. Nagyon szívesen lennék öltöztető, kellékes, sminkes, fodrász, maszkos, ügyelő, nézőteres…

Egy darab/jelenet megalkotásakor mennyiben hagyatkozol a korábbi élményeidre?

Magamban keresgélek természetesen, hogy miben hasonlítok a karakteremhez, mi a közös metszetünk, vagy mi az, ami benne egyértelműen megvan, és bennem is megvan, csak még nem forrott ki igazán. Izgi kérdések ezek. És így van ez az emlékekkel, érzelmekkel, élményekkel. Persze ez nem olyan egyszerű. Egy cseppet sem az.

Álmodtál már arról, hogy besülsz a színpadon?

Színházi álmaim csak erről szólnak. Rejtett félelmem.

Milyen karaktertípust szeretsz a leginkább eljátszani?

Annyi karaktert nem játszottam, hogy erről beszéljek! Az a jó, ha mindenre lehetőséget kapunk, hercegnőtől egészen a koldusig.

Film vagy színház? Mennyire lehetséges az átjárás?

Van átjárás. Én inkább a színház felé hajlok, de ez a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Mindkettőre tanít. Az elmúlt hónapok karanténidőszakában kiemelt figyelmet kapott a filmes színészoktatás.

Milyen jelmezeket viselsz szívesen?

Imádok öltözködni. Minél feltűnőbb, annál jobb. A való életben is vannak ilyen becsípődéseim, van, amikor itthon estélyiben mászkálok. Persze ezekhez smink is társul. Ha kedvem szottyam feketére, zöldre, pirosra festem az arcom, hogy koszos hatása legyen. Egyből másképp viselkedik az ember. A ruha és a smink segíti elő néha az adott karakter viselkedését, tartását, beszédét.

Színészként melyik volt számodra a legmeghatározóbb színházi élmény?

Bodó Viktor rendezett egyszer nekünk egy vizsgaelőadást, abban felszabadító volt létezni. Ezt emelném ki egyedül.

Mi volt életed legnagyobb sikerélménye?

Hűha. Van, hogy valami utólag válik sikerré a szememben. Ami most eszembe jut, hogy a legnagyobb sikerélmények egy jó vizsga után vannak. Amikor tudom, mennyi munka van valamiben, és ennek a folyamatnak végeszakad. De akkor is siker van, amikor egy teendőt kipipálhattam a naptáramban. Apró örömök egy zsúfolt napban.