Dani egyik legkedvesebb nyári élménye ahhoz kötődik, amikor beszélgetéssel megszüntette egy gyerek mozgólépcső iránti félelmét. A PEOPLE TEAM táboroztatójával beszélgettünk.

Mesélj el egy számodra különleges tábori történetet!

Számomra nagyon különleges volt, amikor az egyik táborozónak eltüntettem a mozgólépcső iránti félelmét. Beszélgettem vele, és észre sem vette, hogy amíg beszélgettünk, addig mentünk az általa félelmetesnek mondott mozgólépcsőn. Miután véget ért az a program, ahol voltunk a csoporttal, utána odajött hozzám, és boldogan mondta, hogy visszafele mozgólépcsővel jött lefele a szinteken egyedül, és nem is félt már, amikor rajta volt.

Mit mondana rólad valaki, aki nem kedvel? Amennyiben ez neked is probléma, hogyan találtok rá megoldást?

Ez jó kérdés… Mindig próbálom az arany középutat keresni, így a második kérdésre mindenképp tudom a választ: megpróbálnám megbeszélni vele, hogy mi nincs rendben, mi az, amit én is jogosnak gondolok, és erre találok/találunk egy megoldást. De ez viszont jó kérdés, hogy mi az, amit mondana rólam valaki, aki nem kedvel, próbálok mindig az emberekkel kedves lenni, így nagyon ritkán kaptam ilyesfajta visszajelzéseket, ha kaptam is, már nem emlékszem rájuk.

Melyik a kedvenc kérdésed, amelyet gyakran felteszel olyanoknak, akikkel először találkozol? Melyek az erre a kérdésre kapott legérdekesebb válaszok?

Kedvenc kérdésem az első találkozás alkalmával általában az, hogy „Mi a legérdekesebb vagy legkülönlegesebb dolog, amit az utóbbi időben megtapasztaltál vagy tapasztaltál?”. Ez azért egy jó kérdés, mert segít mélyebb beszélgetéseket kezdeményezni és jobban megismerni az embereket. Talán a legjobb és számomra legkedvesebb válasz ez volt: „Egy éjszakai séta során hazafele találkoztam egy csillagászcsoporttal, akik egy hatalmas távcsövön keresztül megmutatták nekem a Jupitert és néhány holdját. Soha nem gondoltam volna, hogy a város közepén ilyen csodákat lehet látni.”

Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis, miközben zajlik a tábor?

Ha kitörne a zombiapokalipszis táborozás közben, felöltöznék a legfurcsább jelmezbe, amit találok, és előadnám a „zombi-táborozótáncot”, remélve, hogy a zombik szeretik a jó zenét és az őrült táncokat. Ha még mindig nem hagynak békén, akkor talán egy kis arcfestéssel „álcázódva” ráveszem őket, hogy csatlakozzanak hozzánk egy szórakoztató túlélőjátékra. Emlékezzünk, a zombik is csak emberek… valahol!

Milyen állat szeretnél lenni, és miért?

Vidra szeretnék lenni, szeretem a vizet, kötődik is hozzám valamilyen formában, kedvesek és szerethetőek, így a vidra lenne a megfelelő állat.

Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?

Legutoljára egy felfújható kakasjelmezt viseltem, amelyet viccből vettem, mert olcsó volt, de csak itthon vettem fel, így a nagyközönség sosem látott még abban, habár kíváncsi lennék, mi lenne a reakciója a barátaimnak, ismerőseimnek.

Milyen értéket jelölnél be magadnak egy 1-től 10-ig terjedő skálán erre a kérdésre: mennyire vagy furcsa a táborban?

5 vagy 6, azt gondolom. Megvan a komolyságom, de igazából ez egy nyári tábor, az a lényeg, hogy az ember jól érezze magát, ahogy én is, így néha-néha kell viccesen furcsának lenni, élni kell az életet.

Mutatkozz be, honnan, hogyan és miért érkezel táboroztatni?

Dani vagyok, 24 éves, Szegedről érkezem. A PT-vel két éve ismerkedtem meg, azóta a szívembe zártam, megannyi élményt és tapasztalatot nyújt évről évre ez a pár hét, amelyet táboroztatóként itt tölthetek. Előre örülök az ott megismert és megismerésre váró embereknek.