Az idei a 4. nyaram a PT-ben, úgyhogy egy egész nap nem lenne elég arra, hogy elmeséljem, miért jövök vissza évről évre. Márk vagyok. Aminek előre örülök, az a napfény, a gyerekzsivaj és a hangulat, ami minden évben különleges, mégis ugyanolyan jó. Remélem, sok élménnyel és emlékkel gazdagodom ezután is, amiket magammal vihetek az életem más területeire és a világ bármely pontjára. Jöhetnek a kérdések!
Mit tennél, ha kitörne a zombiapokalipszis?
A kuktások felelnének a kajáért, a drónosok felderítenék a környező területeket, a filmesek pedig király dokumentumfilmet forgatnának az egészről. Építenénk bunkereket, és megvédenénk a tábort meg egymást. Mindenki megtalálná a helyét, ahol segíteni tud.
Milyen állat lennél?
Egy kis mosómedve, aki ráadásul DJ is, mert az mennyire menő már! Egyrészt nagyon cuki lennék, másrészt végre lenne, aki lejátssza a Golden Boyt az év közbeni bulikon.
Nem feltétlenül a táborban, de mi volt az a jelmez, amit legutoljára viseltél?
Ami elsőre eszembe jutott, az a bolondballagásom. Kukásoknak öltöztünk, és a szemeteszacskóba és búvárfelszerelésbe csomagolt osztálytársunkat toltuk végig egy gurulós kukában az iskola folyosóin. Közben egy régi játék, a kukabúvár reklámzenéje ment.
Mennyire vagy furcsa a táborban?
Nem tetszik a kérdés! [Hangosan felnevet.] Elvégzem a dolgom, jól érzem magam, hülyéskedek a többiekkel, ahogy mindenki más is. Pont azért szeretek a PT-be járni, mert nem érzem, hogy kilógnék a sokféleségből.
