Az első tábori kaland talán az egyik legfontosabb gyerekkori, nyári élmény, amire emlékezni lehet, de azt nem is gondolnánk, hogy az utolsó is legalább ennyire lényeges. Drámaian hangzik ugyan, de sajnos vannak, akiknél ez a kettő egybeesik, és ők nem is tudják, hogy milyen szép folyamat marad ki az életükből.

Az első táborozás

Az első táborozást nagy készülődés előzi meg, rengeteg prekoncepció, félelem és izgatottság, de így vagy úgy, bekerül a fontos gyerekkori-fiatalkori élmények közé, és még sokáig meghatározó marad. Az első tábor szocializál, ellenállóbá tesz, és felkészít sok későbbi, más szituációkban előkerülő nehézségre, vagy legalábbis indikátora annak, hogy hányadán állunk ezekkel a nehézségekkel, a megküzdési képességeinkkel. Bár az nem szükségszerű, hogy minden gyerek rögvest beleugorjon, de a PEOPLE TEAM nagyon korán biztosítja a táborba járást, tulajdonképpen az általános iskola megkezdésével egy időben.

Visszajáró táborozók

Nehéz elképzelni, hogy az első tábor után bárki is azt mondaná, hogy egy életre elment tőle a kedve, és nem azt, hogy „Mikor lesz már újra nyár?”, és ha lehetne, akkor a következő héten megjelenne a szállás küszöbén a csomagjaival. Nem csoda, hiszen a programok, a törődés és a közösséghez tartozás érzése mind-mind olyan dolog, ami könnyedén visszahívja az embert. Ezt meg még talán fokozza is, hogy egy évben csak egyszer van (illetve négy héten át), bár ezzel sok táboros gyerek vitatkozna valószínűleg.

Az utolsó táborozás

És akkor beszélnünk kell a nehezebb részéről is: az utolsó alkalomról. Ahogy az elején is megemlítettem, ezt azért nagyban befolyásolhatja, hogy hány táborozáson vagyunk túl az első és az utolsó között, hány emberrel csináltuk végig ezeket, azok az emberek ott vannak-e még, mennyire mélyen kötődünk hozzájuk. Sajnos a dolog fifikája az, hogy ez ilyen vagy olyan módon, de mindenkinek nehéz, hiszen elég csak megnéznünk, hogy felnőtt embereket ugyanúgy megérint, amikor egy korszak lezárul. A fejlődéshez, az éréshez azonban ez az elengedés is hozzátartozik. Csüggedni azért nem kell annyira, hiszen a későbbiekben ugyanúgy segédkezhetünk a tábor életében, ha szeretnénk, illetve ezeket a kialakult barátságokat is vihetjük magunkkal tovább, akár egy életen át.

Meghatározó pillanat

Mivel a tábortól való búcsú meghatározó pillanat egy ember életében, egy lépés a felnőtté válás felé, érdemes felkészülni rá. Az utolsó egy kicsit más hangulatú, kicsit nosztalgikusabb, néha talán furcsább lesz a megszokottnál, de azt sem szabad mindeközben elfelejteni, hogy mennyi örömben lehetett részünk, mennyi boldog pillanatot köszönhetünk neki. Hiszen a tábor a nap végén mégiscsak arról szól, hogy élményekben gazdagodjunk, tapasztaljunk, és ezek ott maradnak bennünk majd akkor is, ha már más utakon járunk.

Dobó Regina – tábori lélekmentor