Zente szomorúan üldögélt az ágya szélén, és a kezét morzsolgatta. Hunor, a szobatársa lépett be, és odaült mellé:

– Mi a gond, pajti?

– Semmi – próbálta lerázni magáról barátját Zente.

– Ne már! Látom, hogy valami van. Gyere, mert mindjárt kezdődik az ízeltlábúak vizsgálata! – pattant fel az ágy széléről Hunor.

– Nem érzem jól magam – jelentette ki Zente.

– Mi bajod van?

– Rosszul vagyok. Inkább itt maradok.

– Ahogy gondolod – adta fel a küzdelmet Hunor, majd az órájára pillantva elszaladt.

Délutánra hatalmas felfordulás kerekedett a táborban. Mindenki sikítozott, gyerekek és felnőttek összevissza rohangáltak, miközben azt kiabálták, hogy hívják ide P. T. Holmest, a tábor legjobb nyomozóját.

A nagy kiabálásra Zente is előbújt a szobájából. Próbálta megtudni, hogy mi történt. Végül összefutott Hunorral.

– Az összes pók eltűnt. Valaki felnyitotta a ketreceket, és mind elvesztek.

Zente annyira megrémült, hogy mozdulni sem tudott. Közben odaért Holmes is, és Anna, a zoológus, aki a pókokat és a többi ízeltlábút hozta.

– Ne aggódjatok! Mindjárt felgöngyölítjük az ügyet – jelentette ki magabiztosan Holmes.

– Itt van Zente, ő a legjobb kis tudósom – mutatott a még mindig rémült fiúra Anna.

– Szervusz! Segítségemre lennél az ügy megoldásában? – érdeklődött a jegyzetfüzetét elővéve Holmes.

– Nem hiszem, hogy alkalmas vagyok rá – jegyezte meg Zente.

– Benned van minden reményem. Nyomozni tudok, de a pókokhoz nem értek – magyarázta a nyomozó, miközben nyalókát bontott.

– Hogyan tudnék segíteni? – adta be a derekát Zente.

– Kérem, hogy a többiek menjenek, és nyugtassanak meg mindenkit. Tereljék be a táborlakókat az ebédlőbe. Zente és én pedig munkához látunk – adta ki a feladatot Holmes.

A nyomozás során Zente egyre felszabadultabbá vált. Holmes folyamatosan információkat kért tőle a pókokkal kapcsolatban. A fiú mint egy lexikon válaszolt a kérdésekre. Amikor megpillantották az első pókot, Zente megtorpant.

Holmes felpillantott kalapja alól. Soha azelőtt senki nem látta az arcát. Most azonban Zente félelmet látott a nyomozó tekintetében. Összeszedte a bátorságát, és megmutatta Holmesnak, hogyan is kell begyűjteni a pókot.

Vacsoraidőre végeztek az összes kis nyolclábú szökevény begyűjtésével. Zente büszkén mesélte a táborlakóknak, hogy miként sikerült legyőznie a félelmét a pókokkal szemben. Azt természetesen nem árulta el, hogy hogy néz ki a nyomozó, hiszen életében először hatalmas titkot bíztak rá, és ezt megbecsülte.

Szerette volna még megköszönni a nyomozónak a segítségét, de Holmes addigra már eltűnt.

Kovács Dalma