A legjobb szabadulójáték az, amibe belefeledkezünk, ahol lenyűgöz minket a körénk épített világ, ahol minden addigi tevékenységünket átmenetileg felfüggesztjük a rejtvény kedvéért. Ha egy nehéz kérdésnél percekig vacakolunk, és nem találjuk a következő széfet nyitó elrejtett kódot, zárat nyitó kulcsot, számítógépet feloldó jelszót, majd valami hirtelen rávezet a megoldásra, a homlokunkra csapunk, hogy hogy lehettünk olyan ostobák, hogy nem tudtuk rögtön megválaszolni azt.

Napjaink során folyamatosan képekkel, hirdetésekkel, zenei videókkal, tévéműsorokkal bombáznak minket, azonban ezekből a képi ösztönzésekből jóformán semmire nem emlékszünk. Ahhoz az emberi agynak többre van szüksége: összefüggést kell találni, cselekedni kell.

A jó szabadulószobák feladványaikkal lebilincselnek, lekötik a figyelmünket. Számos valós, kézzelfogható tárgy között elkendőzik azt, amit észre kellene vennünk. Szerencsétlenségünkre döntéshozáskor olykor lebénulunk. A mindennapi életben is olyan sok választási lehetőség van, hogy döntéshelyzetben nyugtalanná válunk attól félve, hogy helytelenül választunk. A nehéz döntést olykor elodázzuk. Hajlandónak kell lennünk meghallgatni, elfogadni játékostársaink ötleteit.

Érdemes a megszokottól eltérően gondolkodnunk: ha a szoba sarkában elhelyezett flipchartra egy egyenlet van felírva, azt valószínűleg meg kell oldani. Túl nehéz, de találtatok egy tabletet? Kapcsoljátok be, és keressetek egy képletmegoldó alkalmazást! Be tudtatok lépni egy laptop jegyzeteibe, és városnevek vannak felsorolva? A falon lógó világtérképről olvassatok le hosszúsági fokokat!

Van, aki túlbonyolítja egy feladvány megoldását, és nem lehet elmozdítani a módszerétől. Mások túlterheltté válnak a nyomra vezető jelek sokaságától, nem tudnak kiválasztani egy gondolatmenetet és továbbhaladni, vagy a kudarctól félve nem mernek taktikázni, hangot adni saját gondolatuknak.

A játék hevében könnyű elfelejteni, hogy adott idő, többnyire 60 perc alatt ki kell jutni a szobából. Ha egy-egy fejtörőnél húzzuk az időt, esetleg nem sikerül megoldanunk, félbehagyjuk, hogy majd visszatérünk hozzá, könnyen elfelejthetjük.

Az automatikus felfogóképességünknél több szükséges a rejtélyfejtéshez, amely egyfajta problémamegoldás. Bonyolult szellemi működést, tudatos erőfeszítést igényel. Kihívást jelent környezetünket a megszokottól eltérő módon észlelni, más nézőpontból szemlélni. A dolgok nem mindig azok, aminek tűnnek!

Fordította: Dobai Katalin

Forrás: trapologyboston.com