Vélemény: így érezte magát egy tizenéves a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári fotóstáborában.

Egy jó nyári táborban nem csupán tanulni lehet, hanem új barátokat, valamint olyan élményeket szerezni, amelyek által akár pozitív irányba is változhatunk. Ezt tapasztalta legalábbis Hedvig, aki a PEOPLE TEAM (PT) kecskeméti fotóstáborában járt.

„A meghirdetett szekciók közül (mivel több is volt) a fotóstáboron vettem részt. Nagyon tetszettek az önálló feladatok, legfőképpen az, amikor elmentünk a vadasparkba fotózni. Sok mindent tanultam a témáról: például azt, hogy hogyan kell egy fényképezőgépen beállítani a fényeket, fókuszálni stb. Ezeket a mindennapokban is tudom alkalmazni, ugyanis sokat fényképezek. Ezenkívül a délutáni előadásokon is számos új dologról hallottam, többek között a biztosítások fajtáiról a pénzügyi előadáson – bármikor hasznát vehetem a jövőben.

Amikor még nagyon kicsi voltam, jártam egy másik táborban, de az meg sem közelítette a PT-t. Nekem a PT egy fantasztikus élmény volt. Néhányszor meglepődtem, mármint jó értelemben. Először is azon, hogy milyen fiatalok és közvetlenek a táboroztatók. Nagyon aranyosnak találtam, amikor az egyik tanár megpróbált megnyugtatni egy ijedt kisfiút. Aztán azon is meglepődtem, hogy a világ más tájairól is érkeztek táborozók és tanárok egyaránt. És a szállás, továbbá az, hogy minden olcsó volt a büfében, szintén kellemes csalódás volt.

A Hangár díszítése, hangulata elképesztő. Nagyon szerettem ott lenni. Az épületek elrendezése is tetszett, semmihez nem volt túl távol, és örültem, hogy voltak a tábor területén szabadtéri játékok is, hogy kint se unatkozzunk a programok közti időben.

Szerintem tök jó, hogy a Hangárban nem volt ülésrend, hogy – mondjuk – csak a szekciód tagjaival ülhettél egy asztalnál, mert így az étkezések közben is lehetett ismerkedni, és én így szereztem egy csomó barátot. Egy lánnyal kétszer is összeismerkedtem, az vicces volt.

Az ételek közül a pizza volt a kedvencem. Meg a reggeliket is nagyon szerettem, hogy olyan sok választási lehetőséget kínáltak, és az is tetszett, hogy akinek nem jött be az ebéd, az kaphatott hamburgert is.

A programok közül a Nasi City-s feladatok tetszettek a legjobban, nagyon jól éreztem magam. Ha valamit javasolhatnék, az az lenne, hogy legyenek olyan ismerkedős beszélgetések a témán belüli csoportokban, amikor mindenki elmeséli például egy személyes, vicces történetét vagy a kötődését a választott témához. És talán jöhetne több előadó is, mint az Animal Cannibals.

A történtek közül nehezen tudok kiemelni egy konkrét sztorit, mert mind fontos számomra. De hogy egyet említsek: én eredetileg a PT-s médiatáborba jelentkeztem, onnan mentem át fotózásra, és így kerültem be az olajzöld csapatba. Mikor Ricsi látta, hogy olajzöld kendő van a csuklómon, mondta, hogy nem jó zöld van rajtam, én meg azt válaszoltam neki, hogy átmegyek a sötétzöldekhez, ha megtarthatom mind a két kendőt – így kerültem át a sötétzöldekhez, és lett két kendőm is.

A szüleim egyáltalán nem féltettek, és mikor hazaértem, akkor is úgy gondolták, hogy jó helyen voltam a táborban, és hasznos volt az ottlétem. Hogy változtam-e? Abszolút! Sokkal jobban nyitok az emberek felé, könnyebben barátkozom, és önállósodtam is.”

Magad is ki szeretnéd próbálni a PT nyári gyerektáborait? Akkor jelentkezz a 17 elérhető szekció valamelyikére ide kattintva!