K. É. élményei: Én már több éve visszajárok a PT nyári táborába, mert egyszerűen imádom. Az első alkalom után teljesen megváltoztam: sokkal nyitottabb lettem, és megtanultam, hogyan kell barátkozni idegenekkel. Szerintem minden második gyerekkel ez a helyzet, aki itt megfordul. Biztos vagyok benne, hogy hasonlókat mondanak, megkérdezik őket. A táborozás egyébként is ilyen. Nem kell a legszuperebb tábor, de ha elég jó, akkor nagy élmény. Ez pedig az egyik legszuperebb ráadásul! A táborban mindig rengeteg új embert ismerek meg, és sokukból igazi barát lett. A szüleim eleinte aggódtak, de amikor hazamentem, és meséltem, mennyire jól éreztem magam, egyetlen percig sem volt kérdés, hogy ez lesz a törzshely minden nyáron. Nem is kell könyörögnöm soha.

A képzőművészekhez, a kézművestáboros szekcióra jártam eddig, és nagyon élveztem. Az esti programok voltak a kedvenceim, főleg a kaszinó meg a közös játékok. A helyszín olyan volt, mintha egy kicsit belekóstolnánk a kolis életbe, ami tök izgi volt.

Annyi élményem van, hogy nem tudnék egyetlen kedvenc pillanatot mondani. Talán az volt a legjobb, amikor első alkalommal összeszedtem a bátorságomat, és végre mertem odamenni másokhoz beszélgetni, és ebből barátság lett. Rájöttem, hogy nem szabad félni az új emberektől. Túlzásnak hangzik, de ez az első eset megváltoztatta az életemet.

A PT-ben mindenki kedves és segítőkész, senki nincs egyedül. A táboroztatók mindig figyelnek ránk, és ha valaki honvágyas vagy szomorú, segítenek. Ezért a legnehezebb rész az, amikor vége a tábornak, és haza kell menni. Remélem, még sokáig lesz PT-tábor.

Lejegyezte: Kemenczei Mona