Mai interjúnkban Csaba, a PT 3D konstruktőrök táborának visszatérő oktatója mesél arról, hogyan indult nála a számítógépes modellezés iránti szenvedélye, és hogy mit ad át ezekből a gyerekeknek. Bárt Roland beszélgetése.

Először mesélnél egy kicsit magadról és arról, hogyan is indult nálad ez a szenvedély a 3D modellezés iránt?

Persze! Jelenleg az ELTE informatika mesterszakának hallgatója vagyok. Idén ez lesz immáron a harmadik táborom, amit vezetek, ebből kettőt a PEOPLE TEAM-ben bonyolítottam le. Hogy hogyan is indult nálam a 3D modellezés? Hát, ez egy régi sztori. Még általános iskolában kezdődött, az ottani infóórákon. Nem tudom, a jelenlegi tanterv hogy néz ki, de arra emlékszem, hogy nálunk volt pár óra, amit a Painttel töltöttünk. Visszagondolva, elképesztő primitív dolgokat csináltunk benne, pl. háromszögeket, négyszögeket rajzoltunk, de emlékszem, akkor nagyon megragadta a fantáziámat, hogy a számítógépen képes vagyok olyan tökéletes geometriai formákat rajzolni, amiket szabad kézzel – vagy a „valóságban” – soha. Bármennyire is kis béna, azóta is hálás vagyok ezért a régi infóóráknak és a Paintnek. Mikor úgy látom, hogy nagyon szükség van az alapokra, egy-egy órán – például éppen azért, mert az sem világos, hogyan alkothatunk digitálisan alakzatokat – elő szoktam venni néha.

De hogy jutottál innen oda, hogy erről táborokat is tarts?

Az emberben szerintem ösztönösen van egy olyan késztetés, hogy amikor valami széppel, fontossal, lenyűgözővel találkozik, azt azonnal meg akarja osztani másokkal is. Hát, nálam is valami ilyesmi a helyzet. Ráadásul a 3D modellezésre rengeteg feltörekvő szakma épül jelenleg – például az építészetben a 3D modellezés lényegében már kikerülhetetlen képesség –, így azt gondolom, a munkám által nemcsak valami érdekeset, hanem hasznosat is tanulnak a fiatalok. 

Hogy néz ki nálatok egy átlagos foglalkozás?

Néhány alapfogalommal kezdünk, mint például a különféle formák sajátosságai, na meg a dimenziók mibenlétéről is szó esik – ahogy utaltam rá, gyakran 2D-ben kezdünk modellezni, csak utána térünk át a komplexebb struktúrájú alakzatokra, az építészetben is használt szerkezetekre.

Van valamilyen tanácsod azoknak a szülőknek, akik azon gondolkodnak, hogy beíratják a gyerekeiket a PT 3D konstruktőrök táborába?

Mindenképpen! Azt mondanám, hogy semmiképp se erőltessük rá a gyerekre a tábort, amennyiben abszolúte nem érdekli a matek, pláne a geometria, vagy ha nem szeret a számítógép előtt ülni (van még manapság ilyen gyerek?). Ha azonban nincs ezekkel különösebb problémája, sőt érdekli az építészet, a számítógépes grafika, és a képernyő bámulásától sincs herótja, akkor remek lehetőségnek tartom arra, hogy a gyermek ne csak hasznosan, hanem szórakoztatóan is töltse a nyarat. Hiszen a PT nem csupán egy modellezéstábor. A gyerekek, akiket táboroztatni szoktam, inkább nyári gyerekfesztiválként tekintenek rá, ahol a délelőtti szakmai foglalkozások után még rengeteg mindennel leköthetik magukat állatsimogatóktól kezdve bemutatókon keresztül koncertekig. Így a PT ideális azok számára is, akik nem annyira tanulni, mint inkább bulizni vágynak. Az más lapra tartozik, hogy a legtöbb táborozó észre sem veszi, de a maga választotta téma iránti lelkesedésében rengeteg tudást szív magába.

Lejegyezte: Bárt Roland