P. T. Holmes, a PEOPLE TEAM-táborok történetének legnagyobb nyomozója kalapjában és ballonkabátjában a táborvezető, Ákos irodája felé igyekezett.

A nyomozó tempós léptekkel haladt az iroda felé, közben egy papírtekercset szorongatott a bal kezében.

Az irodához érve bekopogott:

– Ki az? – szólt ki bentről Ákos.

– P. T. Holmes.

– Gyere be, Holmes!

Holmes leült az íróasztal melletti kanapéhoz. Ákos teát készített, majd ő is leült az egyik fotelbe.

– Miben segíthetek, Holmes? Valami nyomoznivalóra vágysz? – kérdezte némileg viccesen Ákos.

– Nos, ami azt illeti, most én hoztam egy kis nyomozási feladatot a gyerekeknek. Úgy gondoltam, hogy tanulhatnának tőlem, és ezt úgy tudom a legegyszerűbben megoldani, ha feladok nekik egy rejtvényt.

– Nahát! Micsoda ötlet! Remek. Mi lenne a feladat? – vált izgatottá Ákos hangja.

– Készítettem egy iratot – vette elő a tekercset Holmes –, amelyben le van írva a rejtvény. A feladat, hogy a gyerekek megtalálják ezt a papírt, amit hamarosan elrejtek valahová, majd megfejtsék a benne szereplő haiku sorainak jelentését. Hogy még izgalmasabb legyen az eset, meghatározott idő fog a rendelkezésükre állni. Amennyiben nem teljesítik a feladatot, a tábor egy nappal előbb be fog zárni.

– Hűha, ez nagyon komolyan hangzik – csodálkozott Ákos.

– Mit gondolsz még a dologról? – érdeklődött tovább Holmes.

– Én bízom a PEOPLE TEAM gyerekeiben. Szerintem könnyedén veszik majd az akadályt, és megoldják. Mikor kezdünk?

– Holnap reggel, amikor mindenki az étkezőben lesz, felolvassuk a levelet, ami az instrukciókat tartalmazza.

– Rendben. Akkor reggel találkozunk.

Holmes elment, Ákos pedig folytatta a munkát.

Másnap reggel a gyerekek az ebédlőben gyülekeztek. Ákos kiállt, és így szólt:

– Gyerekek! A mai napon más lesz a terv, mint eredetileg. Kaptunk egy levelet. A levél titkos írója azt mondja, hogy amennyiben délig nem oldjátok meg a feladványt, a tábort egy nappal előbb be kell fejeznünk. A rejtvény el van dugva a tábor területén.

A gyerekek arcára némi rémület ült ki, de mellette elszántság tükröződött a tekintetükben.

Anett, az írótáboros lány felállt, és magához vette az irányítást. Minden szekcióból kiválasztott két-két gyereket. Az egyik a főnyomozó csoport tagja lett, a másik pedig a küldönc, aki a többieknek vitte a híreket. Elkezdődött a nyomozás. A gyerekek minden apró szegletet megvizsgáltak.

Egy óra múlva egy 8 éves fiú, Zalán szaladt az ebédlőbe.

– Megvan a levél! – kiabálta.

Odaadta Anettnek, aki fennhangon olvasta fel a haikut:

„Piros ruhában / képzelet szárnyán / utazó mozdulat és íz.”

Az ebédlőben újra csend lett. A küldöncök szétvitték a hírt, hogy megvan a papír, már csak a verset kell megfejteni. Az idő fogyott, a gyerekek nem jutottak dűlőre.

Háromnegyed tizenkettőt ütött az óra, amikor Holmes megérkezett a felnőttekkel. Zsani, a tánctáboros csapat egyik tagja felállt, és így szólt:

– Nagyon sokat gondolkodtam a megoldáson. Tudom is, hogy mi az, csak azt nem tudom pontosan, hogy a megoldás salsa szósz vagy tánc?

Kovács Dalma