Kisgyerekkel táboroztatni komoly logisztikát igényel. Ruhák, pelenkák, hordozóeszközök borítják el az autó csomagterét, miközben a kétéves Hannával és a négyéves Marcival készülünk a nagy útra. Ha tél lenne, biztosan jönne velünk a fakockakészlet és a szivárványépítő, mert mióta rajongója lett a két gyerekem (természetesen csak ők, én már nyilván kinőttem ezekből – vagy mégsem?) a Waldorf-szemléletű természetes játékoknak, azóta a hosszú téli esték elképzelhetetlenek nélkülük. De persze a PT-táborok nyáron vannak, csodás zöldövezetben, így aztán a természetes játékok a maguk tökéletes egyszerűségében úgyis várnak már ránk a helyszínen.

Hogy mi az a „Waldorf-szemléletű természetes játék”? A Waldorf-pedagógia talán sokak számára ismerős, valószínűleg a laikusok számára sem meglepő, hogy nagy hangsúlyt fektet a gyerekek kreativitására. Ennek megfelelően az ilyen játékok kidolgozottsága szándékosan elnagyolt, hogy teret adjanak a gyerekek képzelőerejének. Többnyire nyílt végűek, azaz rengetegféleképp lehet játszani velük, és variálni őket. Szintén fontos a környezettudatosság és a tárgykultúra: ezek a játékok kizárólag természetes anyagból készülnek, és általában meseszép kézműves termékek. De még a játékkészítő mesterek is elismerik, hogy a legtökéletesebben azok a „játékok” tükrözik a szemléletet, amiket a gyerekek maguk találnak a természetben, ha végre itt a jó idő: botok, kavicsok, levelek és virágok várnak a gyerekek teremtő fantáziájára.

A németórákat többnyire a szabadban tartom a táborban, micsoda felüdülés ez a szürke tantermekhez képest! Az épületek közötti hűs gyepre kiköltözve még a rendhagyó igék sem tűnnek olyan barátságtalannak. Ebben az évben bőven termett a pitypang, amit nem véletlenül hívnak gyermekláncfűnek is. Bori, nyolcéves kis tanítványom pitypangkoszorúival felékesítve büszkén vonultak a kicsik fel-alá. Az összegyűjtött kavicsokból épült barlang, torony és házikó is a kíváncsiskodó bodobácsoknak, sőt még malmoztunk is velük a homokban, délelőtt persze kizárólag németül. És hát a botok! Lett belőlük kard, sárlevest kavaró fakanál, híd a patak fölé a katicáknak. Marci fiam lelkesen mesélte a telefonban a nagymamájának:

– Képzeld, mama, nagyon jó itt, a táborban! Vormittags spielen wir (délelőttönként játszunk), délután pedig sokat játszunk.

Sulyok Blanka