Lencsi már végzős, de szívesen visszaemlékszik a kedvenc nyári táborára. Ez pedig nem más, mint a kecskeméti gyerekfesztivál, a PEOPLE TEAM (PT).
„Tavaly volt a harmadik évem a táborban, összesen hat hetet töltöttem a PT-ben, ahol egyre inkább otthon éreztem magam, és sikerült teljesen beilleszkednem. Mindenki, akit megismertem, nagyon nyitott és barátságos volt, könnyen megtaláltam a közös hangot a legtöbb táborozóval és mókussal is.
Első alkalommal a szüleim aggódtak kicsit, de aztán mikor látták, hogy mennyire jól éreztem magam, nyugodt szívvel engedtek több hétre is. Úgy látták, hogy jó programok voltak, illetve egész nap lefoglaltak minket.
A PT-ben megtanultam egy kicsit légtornázni, táncolni, három labdával zsonglőrködni, sokat megtudtam a környezetszennyezésről, az irodalomról, megtanultam karddal vívni és íjászkodni, főzni kicsit, hogy hogyan kössek meg egy kendőt 20-féleképpen, hogyan oldjak meg egyfajta matekfeladatot, azt, hogy a harmadik héten milyen nagy kincs pár plusz óra alvás, hogy különválogassam a szemetet, hogy mindig a helyére tegyem a koszos evőeszközöket, edényeket és bögréket, és nem utolsósorban azt, hogy mindenki felé nyitott legyek, és sose ítéljek meg valakit első látásra. A kutyás előadás/beszélgetés is érdekes volt, abból is tanultam, nem mellesleg a kutyusok elképesztően aranyosak.
A táborban szerzett tapasztalatoknak szinte az élet minden területén hasznát vehetem, ezek közül pedig, azt hiszem, a szociális készségeket tudom majd legjobban hasznosítani. Szerintem változtam a PT-ben, mert azóta könnyebben tudok barátkozni, nyitottabb vagyok mások felé. Sok táborban jártam már, de a PEOPLE TEAM mindet felülmúlta. Csak azt sajnálom, hogy túl gyorsan elteltek a hetek.
Tavaly próbáltam a cirkuszi szekciót, amit egyszerűen imádtam! Elképesztően megszerettem a légtornászást, ha lenne rá lehetőségem, komolyabban is foglalkoznék vele. Nagyon tetszett az az esti program, amelyiken nyomozni kellett, annak ellenére is, hogy végül nem sikerült kiderítenünk, ki volt a tettes. Illetve amikor egyik este a mókusok a továbbtanulásukról meséltek, az is érdekes volt, főleg most, hiszen nekem ez aktuális kérdés.
Rengeteg vicces pillanatot éltünk át a tábor alatt, talán azt tudnám kiemelni, amikor a kajaügyelet előtt lévő létrára mind felmásztunk a barátaimmal, és aki legelöl állt, elvesztette az egyensúlyát, és hátradőlt. Nem is kell mondanom, hogy mind dőltünk le, mint a dominók, rengeteget nevettünk. A másik, hogy a baráti társaságunkban van két lány, akik egyáltalán nem értenek a sminkekhez. Mi páran viszont szeretünk sminkelni, és vittünk is magunkkal kozmetikumokat. Az volt a játék lényege, hogy nekik ki kellett találni, hogy mi mire való. Elképesztően vicces volt, szétnevettük magunkat.
Szívmelengető emlékek is kötnek a PT-hez. A tábor alatt keresztülmentem egy szakításon, és amikor látták a barátaim, hogy rosszul érzem magam, rögtön segítettek, és mellettem álltak, nagyon-nagyon megértőek és kedvesek voltak, azóta is szörnyen hálás vagyok nekik.
Tetszik, hogy a táborban minden egy helyen van, bármikor fel tudok ugrani a szobába, ha kell valami. A környezet barátságos, a hangárnál is bármikor tudunk lazulni, habár lehetne több napágy vagy ülőhely, mert sokszor alig marad hely. És bár szeretem a PT-s zenéket, talán ráférne egy frissítés a lejátszási listára. A szállással sosem volt problémám, azt tudnám csak felhozni, hogy amikor a nyolcadikon töltöttem egy hetet, ott eléggé felmelegedett azért a szoba.
Ételek közül a PT-s gírosz a kedvencem. Vegetáriánusként is sok opcióm van, minden összetevő finom, imádom!
A kolis élet és az, hogy egy kicsit magunkra vagyunk utalva, úgy gondolom, nagyon hasznos lesz a jövőben, ha kiköltözök majd otthonról. Legkedvesebb tapasztalatomnak azt tudnám mondani, mikor együtt festettünk egy hatalmas csapatzászlót a táborozókkal, mókusokkal, remekül éreztem magam közben.
Kedves emlék, hogy tavaly második hét után elmentünk az Auchanba, mivel szabad nap volt ugye, és vettünk tortát meg gyertyát, csináltunk üdítőt is, és levittük a kuktaterembe. Első helyezett lett a csapatunk, ezért összegyűjtöttük a csapatkapitányainkat, meg több mókust és tanárt, akikkel jóban voltunk, és együtt megünnepeltük a helyezésünket.”
