Tele lett velem a hócipőjük

Interjú
PEOPLE TEAM tábor

Kik azok a mókusok? Hát a PEOPLE TEAM kecskeméti nyári táborainak segítői! Onnan ismered meg őket, hogy nem sokkal idősebbek a táborozóknál. Többségük PT-s táborlakóként kezdte, ahogyan Richárd is, akivel most beszélgetünk.

Miért fontos a táborozás?

A gyerekeknek kell egy kis kikapcsolódás a suli után, ami egyben építi is őket. Nem feltétlenül a családi nyaralásra gondolok (ez persze nem azt jelenti, hogy nem fontos), az én szemszögemből nézve ugyanis a barátok sokszor építőbben tudnak hatni egymásra, mint a család. A gyerekek nemcsak jól érzik magukat barátok között, a fiatal közösségben és a nyüzsgés közepette, de közben még tanulnak is, amit később hasznosítani tudnak.

Milyen volt az első táboros élményed?

Sosem felejtem el. Kissé félve mentem, mert előtte a családdal a Balatonon voltunk, és nem akartam új táborba menni. Egész úton a tábor felé mondtam, hogy nem akarok odamenni, és jövőre inkább az egész nyarat a Balatonon töltsük. Beértünk a tábor területére, és nem tudom, hogy a környezet, a jól feldíszített hely vagy más, de megfogott nagyon. A regisztrációnál Ater azt az egy mondatot mondta nekem, hogy „Ez egy jó hely”, és mire vége lett a PT-nek, a szüleim poénból megkérdezték, hogy „Na, jövőre menjünk a Balatonra?”. Én egyből mondtam, hogy jövőre is ide jövök, a PT-be.

Adj tanácsokat első táborozóknak!

Légy nyitott az új barátságokra és a mókusokra! Nekik és neked is könnyebb lesz, mert hamar fel lehet oldódni a társaságban, és gyorsan tudsz új barátokat szerezni. Velük pedig életre szóló emlékeket tudsz gyűjteni, ami a mai világban eszméletlen fontos. Ne félj tanácsot kérni a mókusoktól vagy akár a tanároktól, mert azért vannak, hogy segítsenek, és szívesen segítenek is. Szerezz minél több barátot, és beszélj velük utána is, ne csak a PT-ben!

Milyen tanácsokat adnál a szülőknek?

Talán azt tudnám tanácsolni, hogy ne mindennap beszéljenek a gyerekekkel. Próbáljanak meg egy kis szabad teret biztosítani nekik ahhoz, hogy jól tudják érezni magukat a gyerkőcök, különben nem fogják elengedni magukat.

Volt honvágyad táborlakóként? Ha igen, hogyan kezelted?

Én nagyon kevés időt töltöttem a szüleimmel, mert a suli, a különórák, az edzések és a rengeteg iskolai program miatt nem sok időm volt otthon lenni. Ha hazaértem, akkor bedőltem az ágyba és aludtam. Aztán másnap kezdődött elölről. Hétvégente pedig a szokásos edzés edzés hátán. Ha volt is honvágyam a PT-ben, akkor egy jó baráti beszélgetéssel (akár táborozóval vagy Katussal) anno eszméletlen jól el tudtam felejteni a dolgokat.

Hogyan kezelnéd egy gyerek honvágyát?

Komolyabban, személyes példákat felhozva beszélgetnék vele, hogy hogyan küzdje le, és mit tegyen ellene, ha máskor is honvágya lenne. Aztán kicsit viccesebb irányba terelném a témát, hogy ne legyen leharcolt hangulata. Aztán végül a saját baráti társaságával együtt beszélgetnénk, abban feloldódik a gyerkőc, és megfeledkezik a honvágyról. Később szépen lassan otthagyom őket, hogy én is tudjam intézni a mókusteendőket, és ők is jól érezzék magukat egymás között.

Ha volt rossz tapasztalatod vagy élményed táborozáskor, hogyan és milyen segítséggel sikerült átlendülni rajta?

Nekem viszonylag sok rossz tapasztalatom volt gyerekként a PT-ben, de nem feltétlenül a PT hibájából: akkoriban nagyon nagy volt a szám, és – előre is bocsánat a csúnya kifejezésért – „leszarom” típusú ember voltam, ami nemegyszer okozott kellemetlenséget és összetűzést a táboroztatókkal. Ezen az segített átlendülni, hogy egyszer tele lett velem a hócipőjük, és leültek beszélni velem. Aztán végül kompromisszumot kötöttünk, és utána jobb lett minden. Sőt, mióta táboroztató vagyok, azóta sokkal jobb lett a kapcsolatom velük.

Sikerült táborban hosszú távú barátságokat kötnöd?

Persze. Vannak olyan személyek, akiket a legelső táborozásom alkalmával ismertem meg, és azóta is beszélünk. Ez enyhe kifejezés, mert legjobb barátok vagyunk lassan 7. vagy 8. éve, és együtt lakunk, közös lakásban.

Milyen új ismereteket köszönhetsz a táborozásnak táboroztatóként?

Én már nem először vagyok táboroztató, de minden évben vannak olyan dolgok, amiket a PT-nek köszönhetek. Legyen ez akár egy új barátság vagy egy új élmény, de rengeteg tapasztalatot is köszönhetek a tábornak, amit sosem felejtek el. És ezek olyan emlékek, tapasztalatok, amiket az élet több területén tudok alkalmazni, legyen szó sportról, munkáról vagy magánéletről.

A legtutibb táboros program a…

A freestyle focisokat szeretem a legjobban, az Animal Cannibals-srácokkal egyetemben. A focisokat azért, mert Szabados Ádám nagyon jó barátom, a kannibálokat pedig azért, mert olyat produkálnak, ami az egész PT-t összehozza, és olyankor nincs lézengés, program kihagyása stb., hanem mindenki együtt táncol és jól érzi magát.

Mi a kedvenc helyed a táborban?

Táborozói szemmel mindig is tudni akartam, hogy mi az a tuba – vannak szemfülesek, akik tudnak róla, hogy van, de nem tudják, hogy mi az. Táborozói szemmel viszont az őrsök, mert a gyerekek is odajönnek beszélgetni velünk, és jó érzés, hogy bizalmat szavaznak nekünk.

Mi (lesz) táboroztatóként a PT-ben a legjobb?

Reggeltől estig megy a zsibongás, és mivel gyerekcentrikus vagyok, nagyon jó látni, ha a gyerekek arcán mosoly ül. És tudván azt, hogy mennyire szeretik a gyerekek a PT-t és az ottani barátokat, programokat és magát a helyet, szuper érzés tud lenni nekünk is, mert elértük, amit akartunk, hogy a gyerkőcök remekül érzik magukat, és a szülőknek is jó, mert tudják, hogy jó helyen van a gyerekük.

Táboroztatóként mit vársz a tábortól?

Én úgy megyek és mentem eddig mindig táboroztatni, hogy nem feltétlenül várok el a PT-től konkrét dolgot, mert tudom, hogy ha megyek, már akkor megkapom azt, amiért odamentem: barátokat, gyerektársaságot, tapasztalatot és rengeteg élményt. És ezeket eddig minden évben megkaptam úgy, hogy nem vártam el.

Ha egy gyerek halálra bosszant, mi a megoldás?

Engem még se gyerek, se felnőtt nem tudott annyira felbosszantani, hogy ideges legyek rá. Ezen a téren előnyben érzem magam más táboroztatókkal szemben, mert halvérű vagyok. De ha sikerülne egy gyereknek, akkor a lehető legegyszerűbb megoldás a legjobb. Le kell ülni vele, és beszélgetni – nem feltétlenül ebben a témában, akármiben. Mert akkor látja, hogy foglalkozunk vele, és nem ignoráljuk. Személyes tapasztalatból tudom, hogy abbahagyják; én is sok mókus haragját vontam magamra, de végül a beszélgetés után jobb lett.

Mondj 10 hozzávalót a cool táborhoz!

Pongrác, az elmaradhatatlan, rengeteg fagyi és gyümölcs. Felejthetetlen új vagy régi programok. Csapatépítő versenyek. És ami szerintem a legfontosabb, legalábbis nekem – mint sportoló –: a mozgásos játékok, amikben kifáradnak a nap végére a gyerekek is.

Mikor nevettél legnagyobbat a táborban?

Amikor a molinókat és a zászlókat raktuk fel Zorkával és Mátéval. A bevásárlókocsiban vittük ki a pályára, és visszafele tudtunk kicsit ökörködni. Titanicosat játszottunk.

Melyik volt a legjobb tábori pillanat?

Esténként a gyerekekkel szerveztünk külön programot a csapatommal, és már mindenki elment a dolgára, és mi voltunk az utolsó csapat, ami egész délután együtt írta meg a csapat indulóját, aztán közös zászlót készítettünk, még saját táncot is begyakoroltunk. Ez egy olyan emlék, amit sosem fogok elfelejteni, hogy mekkora ereje tud lenni egy csapatnak.

Fantasztikus sikerélményed volt gyerekekkel, amikor…

Az előbb említett eseménykor. Még az esti program előtt nem sokkal befejeztük a csapatunk koreográfiájának a tanulását. Addig csapatindulót írtunk, zászlót és saját csapatjelzőt csináltunk, és még rengeteg dolog volt a gyerekek fejében, amiket nem tudtunk idő hiányában megcsinálni. Saját csapatköszönés, titkos kézfogás és ezekhez hasonló dolgokat beszéltünk meg öt-hat órán keresztül.

Tartasz valamitől?

Őszinte leszek. Tartok attól, hogy idén sem kapom meg a sportos szekciót, pedig mióta PT-s vagyok, ez az egyik legnagyobb álmom. Az atlétikaedzések alatt már rendszeresen megtartom az ifik edzését, mivel az edzőjük egészségi okokból adódóan jelenleg nem képes erre.

Mire vagy kíváncsi a táborral kapcsolatban?

Az idei tábor milyen új kihívásokkal fog szembeállítani, amik könnyebben mennek, vagy akár eszméletlenül nehezen. Biztos lesznek átvirrasztott éjszakák is ezek miatt.

Mit fogsz bebizonyítani magadnak?

Igenis jó sporttanár vagyok, és hogy akármilyen – eddig ismeretlen – nehézséggel kerüljek szembe, erőt tudok gyűjteni, és át tudok lendülni rajta, legyen akármilyen nehéz a feladat. És azt is, hogy egy eszméletlen jó nyaraláshoz segítem hozzá a PT-seket.

AJÁNLOTT

Friss

Menü