A táborozók és a táboroztatók is sokszor annyit látnak, hogy a táborvezetők idejük jó részében az „Irodában“ ülnek és egy tollat rágcsálva merengenek a füzetük felett. Az Iroda igazából egy asztal és egy pad fölé kiragasztott, kézzel rajzolt plakát. Ez jelzi a „hivatalosságot“ a Hangár közepén. Ott, ahol a büfé is van, s ahol az étkezések és a programok egy része zajlik. De hogyan is telik egy táborvezető napja?

Alap, hogy a táborvezetők ébrednek legkorábban, hiszen minden reggel bevásárlással indul. A reggelire megrendelt irdatlan mennyiségű péksüteményt és sok minden mást a táborba kell szállítani. Bízhatnák ezt másra is, de nincs annál nagyobb élmény, mint álmosan kakaós csigát meg túrós buktát rakodni. És ha menet közben rájönnek, hogy nincs elég tej, akkor még bepakolnak 50 litert abból is. Egy reggeli bevásárlás általában négy teli bevásárlókocsit jelent. Itt nem lehet lazsálni: mire megérkeznek a táborba, már éhes gyereksereg várja őket.

Mire a mókusok végeznek a takarítással és minden gyerek elment órára, a táborvezetőknek kész programtervvel, kiosztandó feladatlistával kell rendelkezniük. Mindennap fél tízkor gyűlést tartanak a mókusok, ahol átbeszélik az aznapi terveket, feladatokat, lehetőségeket és a problémákat. Egy mókusgyűlés általában úgy zajlik, hogy valamelyik táborvezetőnek folyton csörög a mobilja.

Hívják őket aggódó szülők, hogy a csemetéjük nem veszi fel a telefont. Az esetek nagy részében csak annyi a megoldás, hogy a gyerek éppen Hamletet játszik, a focikapuban áll vagy verset farag a folyosón. Telefonál a vendégként érkező madarász, hogy késni fog, mert megszökött a sas. Időbe telik, amíg visszacsalogatja. Ilyenkor például a tudóstábor programját villámgyorsan át kell ütemezni: akkor jöjjön néhány érdekes kísérlet! De az is előfordul, hogy a táborhelyszínt szolgáltató Neumann Egyetem vezetői irodája vagy a kollégium igazgatója csörög azzal, hogy túl nagy a zaj esténként. Egy tinidiszkó nem lehet halk, ezt mindenki beláthatja. Különben is: este tízkor minden zene elnémul a táborban.

A szünetekben legalább egy táborvezető mindig az irodában van. Percenként érkezik hozzá valaki a legkülönbözőbb kérdésekkel és problémákkal. Egy táborvezetőnek mindenre és azonnal kell tudnia válaszolni. Íme egy kis ízelítő a leggyakoribb kérdésekből:

– Mi lesz az ebéd?
– Van még kifli?
– Hány óra van?
– Mi lesz az esti program?
– Hány lába van egy százlábúnak igazából?
– Kimehetünk most a táborból?
– És tíz perc múlva?
– És holnap?
– És azután?
– Muszáj elmondani az anyukámnak, hogy ellógtam az angolórát?
– Hova tegyem a hangfalat?
– Hol találok felmosót?
– Nem láttad Tercsit, Fercsit, Katát vagy Klárát?
– Mitől megy a villamos?
– Hol a telefonom, a töltőm, a sapkám, a pólóm, a tesóm, a kedvenc plüssállatom?
– Tudsz adni fogkrémet, tusfürdőt, papírt, tollat, kakukkos órát?

A táborvezetők beállnak ételt osztani vagy mosogatni is. 500 fő megebédeltetése másfél óra alatt embert próbáló feladat. Délután a gyerekek választhatnak a programok közül. A táborvezetők azonnal látják, ki az, aki magányosan üldögél a Hangárban, mert éppen nincs kedve semmihez, vagy mert nem találja a helyét. Az a minimum, hogy neki megmutatják a játékszobát vagy felrakják a következő strandjáratra, de előtte persze átfutják vele közösen a napi programok tábláját, mert simán előfordulhat, hogy csupán nem sikerült tájékozódnia.

A táborvezetők délután a tanároknak tartanak megbeszélést, hiszen a szekcióvezetők ugyanúgy részt vesznek a tábor minden percében. Az esti program mindig a nap csúcspontja. A táborvezetők napokig készülnek egy-egy 500 főnek szóló játék megrendezésére. Mindenkinek pontosan kell tudnia a feladatát, máskülönben káoszba fullad az egész. Persze ők is hibázhatnak. Előfordul, hogy nem stimmel a menetlevél; hogy egy csapat valahogy többször kerül ugyanarra az állomásra; hogy a megoldást véletlenül a feladatlapon felejtik. Ilyenkor improvizálni kell: szerencsére a mókusok és a tanárok mindig feltalálják magukat.

Az esti program után a táborvezető még gondosan mérlegel: engedje-e az éjszakai focit a nagyfiúknak? Ez természetesen nem arról szól, hogy játszhatnak-e a srácok. Inkább arra kell vigyázni, nehogy túlfeszítsék a húrt a tábor közelében élőknél. Nem mindenki szereti az éjszakai labdapattogást.

Este tizenegy után kezdődik az éjszakai műszak. A kamaszok összevadászása más emeletekről, a még mindig aggódó szülők megnyugtatása, a kicsik győzködése és jobb belátásra bírása, hogy ha egy mód van rá, mégse az asztalon ágyazzanak meg maguknak.

Ha elcsendesedett a tábor, a táborvezetők akkor kerülnek ágyba. Elalvás előtt még gyorsan átbeszélik a következő napi lovagi torna vagy össztábori derbi vagy koboldok városa részleteit, ám másnap reggel hétkor megint úton vannak, hogy egy percet se késsenek a reggelivel. Ez nem mindig jön össze…