Sok gyerek – életkortól függetlenül – annyira élvezi a szabadságot, hogy elfelejti a szokásos szülői intelmeket a rendrakás és az esti zuhanyzás és fogmosás fontosságáról. A táboroztatók nemcsak programokat szerveznek a gyerekeknek, hanem a táborozás ideje alatt pótmamaként és pótpapaként is viselkednek.

Borzok a zöld ház ötödik emeletén

A táboroztatók rendszeresen körbejárják a szintjükön lévő szobákat. A szobák kétágyasak, de naponta előfordul, hogy a lakók titkos szállóvendégeket fogadnak a szomszédból. Jobb híján, az asztalon ágyaznak meg a tudóstáborosoktól szerzett hálózsákok és a tiszta pólóik segítségével. A szellőztetés alapvető probléma: némely szoba illatát egy többgenerációs borzvár is megirigyelhetné. Ilyenkor az esti mesét olvasó, vagy altatót éneklő mókus – ha nem is gázálarcban, de minimum tágra nyitott ablakoknál – próbálja meg álomba ringatni a táborozókat.

A rágógumi nem banánhéj

A takarítónéniket mindennap más meglepetés várja a gyerekek szobáiban. Van, amikor egy komplett, ropiból és csipszből épült várost kell lerombolniuk. Az sem ritka, hogy rágók és cukorkapapírok ragadnak a cipőjük talpára. Természetesen nem minden szoba rendetlen. Sok lakókörlet patikatisztaságú. Ám itt sem árt portörlés előtt az óvatosság: lehet, hogy a polc tetejéről egy üvegben tartott varangy néz velük farkasszemet.

Jégkrém és hálósipka

Az ágynemű kardinális kérdés minden táborban. A táboroztatók sokszor nem értik, hogyan lehet, hogy a tábor legkülönbözőbb részén találkoznak elhagyott lepedőkkel és paplanhuzatokkal. Hiszen a tábor első napján az anyukák vagy a mókusok biztosan felhúzzák mindenkinek az ágyneműjét. Aki nem járt táborban, nem is tudja elképzelni, mi mindenre jó egy ágynemű. Lehet belőle szellemjelmez, amit persze a program után az udvaron felejtenek. Elvileg szigorú szabály, hogy a szobákba ételt és italt nem szabad felvinni. Egy párnahuzat azonban kiválóan alkalmas csokik és fagyik szobába csempészésére. Sok esetben azonban a nassolnivaló el sem jut az épületig. Így a jobb sorsra érdemes textildarab ázott rongyként hever egy fa alatt, amíg a szemétszedők meg nem találják.

Terepszínű nindzsák

A sokéves tapasztalattal a hátuk mögött a táborvezetők azonnal kiszúrják, hogy ha a nindzsát játszó kissrácokon ugyanaz a zöld póló van napok óta. Érthető, hiszen a piros meg a kék a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető terepszínnek. És ha ugyanaz a póló, abban is biztosak lehetünk, hogy az öltözék egyetlen más darabja sem frissen mosott. A legelszántabbak éjszakára sem veszik le a lovagi páncélt, hiszen bármikor bekövetkezhet egy ufótámadás. Ilyenkor egy két főből álló mókuscsapat szelíden, de határozottan elvezeti a szurtos hősöket a zuhanyzó felé, a jelmez pedig mosásba kerül.

Bőrmosoda

A táborban tanító tanárok ügyelnek arra is, hogy a szünetekben mindenki elhagyja a tantermet. Hiszen az is előfordult már, hogy a programozásba belefeledkezett nebuló körül furcsa szagok kezdtek el terjedni. Ilyenkor szintén irány a fürdőszoba és a mosoda. A táboroztatók arra is felfigyelnek, ha némely táborozónál a szolgáltatóházban szerzett tetkók és a filctollal rajzolt szívecskék még három nap után sem kopnak le, és még csak nem is halványodnak. Ekkor biztosak lehetünk abban, hogy tulajdonosuk örök emlékként szeretné megtartani őket és gondosan ügyel arra, hogy nehogy víz érje az adott bőrfelületet. A megoldás az alapos zuhanyzás, amely után jöhet a tetkók felfrissítése.

Bíbor frizura és érintetlen sampon

Szerencsére a legtöbb szülőnek eszébe jut gyermekkori önmaga, amikor a tábor utolsó napján megérkezik a csemetéjéért. Nem akad ki, amikor meglátja a lila hajtincseket vagy a vadiúj, körömollóval készült frizurát. Elnézően mosolyognak a jelvényekkel teleaggatott méregdrága pólón, a kissé gyászkeretes körmökön, vagy a lemoshatatlan harcsabajuszon. Nem morognak, ha nincs meg a zoknik párja, vagy kiderül, hogy a sampon érintetlenül hever a fiók mélyén. Tudják, hisz ők is voltak gyerekek, hogy az élmény fontosabb mindennél.